BEMUTATKOZUNK
HÉTFŐI ZSENGÉK
FELIRATKOZÁS
PARTNEREK
Érdemes elolvasni!
 
 
 


<< vissza az archivumba

Dátum: 2011-04-26

Tanári válasz...


...a múltkori témára.

Mars és Vénusz még mindig vár egy kicsit...

Kaptam egy érdekes levelet egy tanártól... Úgy gondolom, érdemes ezt is mellétenni, hogy teljesebb legyen a kép...

Íme:

Van ebben egy némi adag demagógia is, melyet rá próbálnak húzni az oktatásra.

Az egyik az, hogy kinek is kell tanulni, vagy minek is kell tanulni. A bushmanoknál azért, mert különben a sivatagban meghal a fiatal, a modernizálódott társadalmakban azért, mert különben nem kap munkát. Hogy az iskolának mi a szerepe, ez lényegtelen, elvileg megtanulhatná máshol is a dolgokat, csak kitől és mikor. De már az ókori görögöknél is volt némi probléma ezzel, mert a híres jelenet, mely Euklidész iskolájában zajlott elég jól példázza az emberi természetet. (A tanítvány megkérdezte a mestertől, hogy miért kell a matematikát tanulni, mi értelme is van, mit nyer ezzel. Erre azt mondta a tanító a szolgájának, hogy ha a tanítvány megjön és tevékenykedik, akkor mindig fizessen neki egy obulust, hogy lássa, van értelme tanulni. Euklidész az első matematikai iskola megalapítója, de valószínűleg az első, akiről tudjuk, hogy iskolát hozott létre.)

A másik probléma az értékelés. Mert az értékelés az mindenhol gond, nemcsak az oktatásban. Ki dolgozik jól? Aki pontosan érkezik, és pontosan távozik? Netalán túlórázik? Esetleg pontosan könyvel minden tevékenységet? Esetleg a legtöbb ügyiratot kezelte? Vagy az, aki kedvesen beszél az ügyféllel? Vagy az, aki gyorsan dolgozik?

Ezek a kérdések azért jók, mert ezek lennének mérhetők, de ezek nem jellemzik a teljes folyamatot. Aki nem késik el, az még nem biztos, hogy mindent jól csinál. Aki sokat túlórázik, az lehet, hogy képtelen rendes időben végezni a feladatát, ezért marad le. Aki gyors, lehet, hogy sokat hibázik. Aki jól adminisztrál, még lehet, hogy a lényeg felett elsiklik. A legtöbb dolgot elvégezte, lehet, hogy könnyebb szériát fogott ki. Tehát bármelyik lehet jó és kevésbé jó, de ezek a mérhető dolgok.

Amikor bevezették az osztály helyett a szöveges értékelést, akkor jött nyüszítés, hogy akkor az hányas is. Végül most ismét megszüntették, aminek mindenki legalább annyira örül, mint amennyire beharangozták, hogy de jó lesz, ha nem kell teljesítményt mérni (csak akkor végül csak csökkenni tud). A beskatulyázás valójában nem a tanár egyedüli oldala, sokkal katasztrofálisabban és keményebben kategorizálnak a diákok, sőt az egészet ők még komolyan is veszik (kimondottan utálják, ha valaki kitörni akar, mert az stréber, pedál, tehát inkább egymást húzzák vissza ekkor). Mint ahogy a szülő is skatulyáz, mert látja a jegyeket, és máris beteszi a gyereket egy állapotba, mely vagy megfelel neki (nem a gyereknek), vagy nem.

A tanulás elmélete nem más, mint az anyag megtanulása, de hogy ezt hogy kell, egyéni helyzet. Igenis legalább annyira szükség van némi magolásra (lexikális tudás, memoriter, szabályok, versek, definíciók, új ismeretek), még ha ismeretelméleti pszichológusok egy csoportja csak a kognitivitást (kapcsolatok a dolgok között) tartja fontosnak. Kapcsolatok csak ismert dolgok között léteznek, üres eljárásokat (hogyan) nem lehet bevenni, és a miértek olyankor lesznek értelemmentesek. A mai liberális oktatás szerint csak foglalkoztatni kell, csakhogy a semmi ismereten nincs mit foglalkoztatni, és ezt az élettantudósok már tudják, az oktatáspolitika nem.

A buktatás külön probléma. Az a tanuló, aki mindig aranyosan mosolygósan figyelést imitál és ezért megkapja a kegyelemkettesét, vajon mennyire tanulta meg a dolgokat? Tanult egy stratégiát, ami ugyanúgy bukni fog valahol, mint az, aki örökké háborog, ha valami nem felel meg neki. Csak az egyik együttműködőnek, látszik, a másik meg nem. Az más kérdés, hogy egy lázadó elmét lecsillapítani sokkal könnyebb (legfeljebb nem látszik annak), mint egy alvó elmét felrázni. A bukás nem jó, de én például nem nagyon emlékszem olyanra, aki annyira haragudott volna rám, mert megbuktattam (talán egy, de azt még csak meg sem buktattam).

A hozzászólásokból látszik, hogy laikusan a legjobb szakértőnek lenni.

A tanórakat nem leadni kell, leadni a naplót lehet a tanáriban. Megtartani kell. Az, hogy hogyan, az más kérdés. Ma szapulják a régi dolgokat, és kiderült, kimondottan a mai fiatalabb korosztályú tanárok nem hajlandóak továbbképezni magukat (ugyanis nekik hét évig nem kötelező semmit, aztán van hét évük még arra, hogy összehozzanak valamit), így kimondottan rosszabbul oktatnak, mint a régi időkben (nem én találtam ki, pedig az egyetemek elvileg garantálják a modern módszereket, ami persze nyilvánvalóan nem igaz).

A tanár kedvence nem a jó tanuló, hanem az együttműködő tanuló. Kimondottan nem szeretik az okoskodó, mindenbe beleszóló, undorítóan viselkedő tanulókat. Amellett, hogy egy-egy eminens esetén félnek attól, hogy ha nem sikerül nekik a legjobban a dolgozatuk, akkor tuti valamit elrontottak. Egy közepes tanulónak a teljesítménye bátrabban változhat, az nem tűnik fel (az egész érettségi a hármasokra van kitalálva, nem a szélső értékekre).

A preferált tárgyak problémája mindig is lesz. Ha egy tárgy egy évig heti egy órában szerepel (filozófia, médiaismeret, társadalomismeret, miegymás), vagy nem érettségi tárgy, akkor mindig is le lesz értékelve. Ez nem tanári és szülői sajátosság, mindenki az érettségire hajt. Az más kérdés, hogy nem ártana, ha nem az lenne a szokás, hogy a többit totálisan elhanyagoljuk, mert pont a természettudományok nem ismerete butít nagyon erősen.

Na, túl hosszú voltam.

GM

Legyen csodás a heted!



Barátsággal:

Kreutz Zsolt

 

E-mail cím:
Név:
Hozzászólás:
Ellenőrző kód, kérjük, pontosan írd be: 65Gff3D

Korábbi hozzászólások:

2011-04-27, 10:05:24   Dzsuditta

Én leginkább ezzel a mondattal nem értek egyet: "A hozzászólásokból látszik, hogy laikusan a legjobb szakértőnek lenni." Egyrészt nem hiszem, hogy bárki szakértőnek érezte volna magát a hozzászólók közül, egyszerűen mindenki elmondta a véleményét, mely leginkább saját tapasztalatokon alapul. És pontosan emiatt számomra kissé furcsa laikusnak nevezni a hozzászólókat, hiszen aki a másik oldalon van, tehát nem pedagógus, hanem egykor diák volt, az ugyanúgy résztvevője az oktatásnak, ugyanúgy van egy rálátása, tapasztalata ezzel kapcsolatban. Nyilván más a két nézőpont, de ha ebben a kérdésben csak a tanárok véleményét kérdeznénk, az olyan lenne, mint ha egy házassági tanácsadónál csak a házaspár egyik tagja jelenne meg, és mondaná el a poblémáit és véleményét a házasságáról.
Engem az nem vigasztal, hogy a diákok is skatulyáznak, ha a saját bőrömöm éreztem, hogy az egyik tanárom - akit mellesleg kezdetben nagyon szerettem! - kifejezetten hátrányos módon bánt velem, míg másokkal sokkal jobb viszonyt alakított ki, s ezért aztán az ő tárgyainak tanulására semmi motivációm nem maradt, pedig nem így indultam neki kezdetben!
Azt nem vitatom, hogy a tanár az együttműködő diákot szereti, csakhogy neki nem az a dolga, hogy a könnyebb ellenállás irányába mozduljon. Neki mindenkiből a legjobbat kéne megpróbálnia kihozni. Ami tudom, hogy lehetetlen MINDEN egyes diáknál, mert ahhoz a diáknak is tenni kell a maga részéről, de sajnos sok tanár esetében a próbálkozást sem látni.

Végül még csak annyit, hogy a negatív kritika nem az ÖSSZES tanárra vonatkozik, szerintem senki nem is írt ilyesmit. Mint ahogy olyat se, hogy minden probléma egyedül a tanárok hibája. Sok múlik az oktatási rendszeren, politikán, diákokon, szülőkön is természetesen.

* * *

2011-04-27, 10:00:56   Török József

A mai magyar oktatási rendszer nagyon el van szúrva.
Sem a gyerekeknek, sem a tanároknak nincs megfelelő motivációjuk.
A gyerekeknek kevés a sikerélményük.
Sok az elvárás, gyenge a segítség hozzá.
Nézzétek meg a következő videót:
http://www.ted.com/talks/lang/hun/salman_khan_let_s_use_video_to_reinvent_education.html

Mindenképpen nézzétek végig!

Ha ez elterjed az USA-ben, akkor nem 25 évvel, hanem 150 évvel leszünk elmeredva tőlük.

Bocs a kíméletlen őszinteségért, de elfogult vagyok. :)

Üdvözlettel: Török József
torokjozsef.hu

* * *

2011-04-27, 05:09:20   Michel Márk

Kedves G.M. :-)

Személy szerint én nem találtam hosszúnak levelét! De nyílván elfogult vagyok.

Egyfelől azért is lehetek elfogult, mert magam is hajlok arra, hogy fajsúlyos témákról méltatlan felületesen, zanzásítva értekezni.

Másfelől azért is lehetek elfogult, mert saját családomon, 4 értelmes és tehetséges gyermek, valamint társaik élettörténetén keresztül világosan látom, hogy mivé züllesztették az ultraliberálisok az amerikai oktatást, és pont ezt az ultraliberális irányt követték otthon is, amíg a nemzetközi szdsz magyar fiókpártja vezényelte le a rombolást.

Ma már otthon is félanalfabéták kerülnek ki a gimnáziumokból , ahogy annak idején hallottam az USA-béli sötétségről, de ezt fel sem lehet fogni otthoni magyar és európai ésszel ! Még ma sem !

Sajnálom, ha bárkit ez zavar, de véleményem szerint erről a kérdésről sem lehet a korrektség igényével politikamentesen értekezni.
( bár én nem győzöm hangoztatni, hogy ebben még a világon semmi rossz nincsen, ha a vitatkozó felek érvekkel harcolnak, nem pedig gyűlölettel )

Remélem feje tetejére állított világunkban legalább a Magyarország nevű lokalitásban hátraarcot vezényelnek ennek a végtelenül kártékony, értéktagadó és a nemzeti önfelszámolás felé sodródott iránynak !

Köszönöm, hogy végigolvastál ;-)

* * *

2011-04-26, 23:57:49   Milan

Kedves GM!
Koszonjuk a tobb oldalas megkozelitest. Mindig orom tobb szemszoget latni ;)

Hogy miert kell tanulni?
Ez egy olyan kerdes, amit minden diaknak meg kellene szerintem ertenie az iskola legelejen. Nekem peldaul halvany lila gozom nem volt, minek kell matek, fizika, kemi, tortenelem, nyelvtan stb. olyan melysegekbe, vagy egyaltalan. A valasz altalaba annyi volt: mert csak. Semelyik tanar sem vette sajnos igazan a faradtsagot, hogy elmagyarazza es megertesse velem miert is lesz fontos szamomra az az anyag amit tanitani fog. Olyan peldakkal ami szamomra relevans lett volna (mert csak "ekkor lesz munkam", nem jelentett volna akkoriban szamomra semmit) es olyan modon ami felizgatja a fantaziam es kivancsisagom. Amelyik matek tanar nem tudja megcsillantani miert is csodalatos a matek, es hogyan leszek altala "tobb" ;) nagy esellyel elbukik egy Einsteint :D

Az osztalyozas problemaja:
Igen ezzel lehetne mericskelni, ki hogy halad... de helyette valojaban osztalyozgatas megy. Ez a leanyzo kap egy dicseretet, ez a leanyzo kap egy lecseszest. De mint sajnos kiderult szamtalan tarsadalmi kiserletbol, ez az osztalyozasi rendszer pont hogy kinyirja a tanulashoz majdhogynem elengedhetetlen oromot. (Lasd kellemesen osszefoglalo mukent: Daniel Pink: Drive) A tudas meresenek mai napjainkban vannak effektivebb egyeb formai, melyeket erdemes lenne figyelembe venni (khanacademy.org oldalon egy ket feladat megoldasaval nyomon kovethetjuk sajat fejlodesunket)

A beskatulyazas a diakok hibaja is. Egyet ertunk ezen a ponton. A "legyel jobb mint a tobbiek" mentalitas uralja az egesz tarsadalmunkat. Mi lenne ha az iskolakban es munkahelyeken inkabb a csapatmunkara helyeznenk a hangsulyt az osztalyozas helyett. Erre volt egy kellemes tanulmany/kiserlet. Kompetitiv jatekok mint peldaul foci vagy kosarlabda helyett, mondjuk csoportos csonak epites es vizreeresztes. Meglepo modon az ellenseges viszonyokat elkezdtek felvaltani pozitivabb erzelmek. Es teny, hogy ez egy hosszabb folyamat, azert szerintem erdemes elkezdenunk ezzel jatszogatni.

A tobbi temat pedig szerintem GM megfelelo nyitottsaggal kezelte es valaszolt meg, amelyeket koszonok.
Csak meg egyetlen dolog lenne viszlatkent:
"az élettantudósok már tudják, az oktatáspolitika nem" Szinte minden jelentosebb valtozas kicsibe indul egy-ket emberrel, vagy kisebb csoporttal, es azokat nagy valoszinuseggel csak kesobb (ha egyaltalan), kezdi el alkalmazni a "vezeto" "politikai" "reteg". Egy tanarnak, tanitonak vagy szulonek - az en naiv vilagomba - az a celja, hogy diakjai/gyerekei a legjobb "eszkozokkel" (elmeleti vagy fizikai) rendelkezzenek, hogy boldog teljes es kapcsolatokban gazdag eletet elhessenek.

* * *

2011-04-26, 20:13:40   Dani

Ez tényleg hosszú lett kedves GM !
Csak a lényegről nem került szó:
"Neked most már semmi értelme nincs, hogy tanulj, mert már úgyis megbuksz!"
Ismerve kis közösségünk igényeit, gondolom nem csak én vártam a fenti mondatra egy okos, tömör tanári mondatot.

* * *


WILLTORD MAGYARORSZÁG Kft.     e-mail: willtord@willtord.hu