BEMUTATKOZUNK
HÉTFŐI ZSENGÉK
FELIRATKOZÁS
PARTNEREK
Érdemes elolvasni!
 
 
 


<< vissza az archivumba

Dátum: 2011-04-18

Nem az iskolának tanulsz...


...hanem magadnak!

Ugyan, erre a hétre is a Vénusz/Mars téma folytatását terveztem... de az élet sokszor elém sodor aktuális témákat...

A címben idézett mondatot rengeteget hallottam iskolás koromban. Biztosan Neked is mondták.

"Nem az iskolának, hanem magunknak tanulunk."

Nem igazán értettem akkoriban, és azt hiszem a legtöbb nebulónak ezt nagyon nehéz is átadni. Az "osztályozás", mint módszer talán a legkevésbé sem közvetíti ezt a gondolatot.

Talán ez az oka, hogy a diák nem azért tanul, hogy tudása legyen. Sokkal inkább a rossz osztályzattól való félelme miatt. És persze azért, mert akkor majd kap a szüleitől is.

Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy nekem (és szerintem sokunknak) gőzöm sem volt, mit kell akkor csinálni, amikor azt mondták, tanuljam meg a leckét.

Üljek le és olvassam el sokszor?

Vagy mondatonként "magoljam be"?

Talán ezzel kéne kezdeni, nem? Hogy megtanítjuk, sőt megmutatjuk, mit kell csinálni akkor, amikor tanulni küldjük gyermekeinket.

No, de visszatérve... Osztályzatok...

Mi a francnak jó ez az egész? Egyrészt mindenkinek más és más képességei vannak. Vagyis ennek csupán annyi az értelme, hogy az egyes tantárgyakban skatulyákba rakjuk szegény nebulókat, mellyel akár egy életre megbélyegezzük. Talán soha nem fogja megszeretni azt a tantárgyat, amelyikben egyszer elbukott.

Én például gyűlöltem a kémiát... nem tudták velem megszerettetni, rossz jegyeket kaptam, és mai napig egy szörnyű dolognak tartom. Eszembe jut az a rossz szertárszag, a rosszindulatú, ápolatlan tanárnő, és ezek társulnak a kémiához.

Nem beszélve arról, hogy vannak társadalmilag preferált tárgyak. Tedd a szívedre a kezed! Ha van gyermeked, akkor ugyanolyan súllyal méred az osztályzatokat, ha magyarból, matematikából, történelemből kapja a porontyod, mintha rajzból, énekből vagy testnevelésből?

Pedig ezzel a priorizálással elronthatjuk egy kiváló sportoló, művész vagy énekes első szárnybontogatásait. Azt sugalljuk vele, hogy az nem érdem, inkább hozz egy jó jegyet fizikából, hiszen az "számít"!

Másrészt az egész osztályzás kit minősít?

Ha különböző képességű diákok "vetélkednek" a jó jegyekért, és mondjuk matematikából megbukik az egyik diák, mert inkább kreatív, mint analitikus elmével van megáldva, akkor mi történt?

Csupán annyi, hogy a gyermeknek nem a matekra áll rá az agya. Emiatt kevésbé érti. És a tanár felelőssége lenne, hogy rá nagyobb figyelmet fordítson, hogy a másfajta beállítottságú agyával is megértse a számára száraz tudományt.

Ha ez nem sikerül, akkor a tanár a buktatással magát buktatja meg!!!

Jegyet ad magának, hogy rosszul végezte a munkáját és képtelen volt megtanítani valakinek a Pitagórasz tételt, vagy a másodfokú egyenlet megoldóképletét. De mégis a gyermek bűnhődik emiatt. Otthon a szülei előtt, és leginkább önmaga előtt. Az önbecsülésével fizet. A program pedig, ami a tudatalattiba íródik, így szól: "Én hülye vagyok a matekhoz!" És máris paradigma lesz belőle egy tehetetlen tanár miatt.

Ami miatt ez az egész kibukott belőlem, egy mondat volt, ami megütötte a fülemet. Kisebbik fiammal szaunáztunk, és az iskoláról beszélgettünk éppen. Elmesélte, hogy van egy tanára, aki símán lehülyézi a gyerekeket, és egyéb szörnyű dolgokat is mesélt róla.

De ami végképp kiverte a biztosítékot, az egy olyan mondat volt, ami ennek az oktatási rendszernek a rákfenéje. Ami miatt pontosan a legrosszabbat hozzuk ki a diákokból.

Ami miatt a tanulásnak, ami jó esetben életünk végéig kellene tartania, elveszi az élét és nem a tudást veszi a legfontosabbnak, nem azt, hogy megszerettessük velük a tanulást, hanem épp ellenkezőleg. Arra veszi rá őket, hogy érdekből cselekedjenek.

Arra veszi rá őket, hogy majd később, ha már dolgoznak, ugyanezt a gondolkodást vegyék elő, és csupán akkor dolgozzanak, ha látják őket, és ne a munka öröméért. Érdekemberré teszi őket az osztályzás. és soha nem fogja elhinni, hogy magának tanul. Jegyekért fog tanulni, fizetésért fog dolgozni. Zsoldos lesz!

Szóval az ominózus mondatot egy olyan diáknak mondta a tanár (???), aki nagyon rosszul állt az adott tárgyból, sok elégtelen osztályzata volt. Egy tanár (vagy még inkább pedagógus) ilyenkor megnézi, mi az oka a rossz jegyeknek, hogyan segíthet neki, mit kellene másképp csinálni, hogyan érheti el nála, hogy megszeresse, és megértse a logikáját az adott tárgynak.

Ehelyett a következő mondatot mondta neki (kérlek ízlelgesd, olvasd el akár többször, hogy átmenjen az üzenet):

"Neked most már semmi értelme nincs, hogy tanulj, mert már úgyis megbuksz!"


Legyen csodás a heted!



Barátsággal:

Kreutz Zsolt

 

E-mail cím:
Név:
Hozzászólás:
Ellenőrző kód, kérjük, pontosan írd be: 65Gff3D

Korábbi hozzászólások:

2011-04-23, 18:33:53   Milan

Az iskolaban megtanultam megutalni a tanulast... nem hiszem hogy szandekosan loptak el tolem a kivancsisagot, egyszeruen csak az a kiserlet amelyet manapsag iskolazottsagnak nevezunk, elhuzodott... es a rossz hir hogy nincs kilatasban a vege.
Termeszetesen a szulok az iskolat hibaztatjak, az iskolak pedig a szuloket. Csak ugye a helyzet az, hogy ezek az iskolak szultek a mostani szuloket is.

Mindegyikunk kivancsikent szuletik, olyan aggyal mint egy szivacs. Aztan leszoktatnak rola. Majd megkapod a felelmet cserebe. Es sok idonek kell eltelnie mire - ha szerencsed van - talalkozol valakivel, aki megvillantja, hogy a tanulas, nem evszamok bemagolasarol szol, nem hulye kepletekrol vagy ertelmetlen tulertekelt versekrol.

Hanem Felfedezesrol, Kivancsisagrol, Titkok Feltarasarol! A multba valo bepillantasrol... a jovo elkepzeleserol, a jelen megerteserol! Es vegul a tudas alkalmazasarol :)

Ne hagyd hogy a kivancsisagod kialudjon... nyisd ki magad! Legy megint gyerek! Kezd el ismet felfedezni a vilagot :D

Sok minden van amit erdemes lenne tudnunk... egy ket dolog ami segithet:
- Hogyan banjunk az erzelmeinkkel (meditacio, relaxacio, agykontroll)
- Hogyan tancoljunk ( 5rhythms / 5ritmus )
- Hogyan banjunk embertarsainkkal
- Hogyan olvassunk (gyors olvasas, speed reading, villam olvasas)
- Angol nyelv (Az elmult 100 ev gazdasagi es technologiai gyoztese az angol nyelv-terulet. Szinte minden informacio eloszor ezen a nyelven jelenik meg. Jelenleg ez bolygonk es az internet kozos nyelve. Jelenleg kb 760 millio ember beszeli)
- Alapveto penzugyi alapismeretek (sajnos amig a penz az ur, addig ismerni kell a szabalyait)
- Hogyan tanuljunk: Mindmaps
- Hogyan jegyezzunk meg szinte barmit Memory Castles
- Hogy miert jobb a matek mint barmelyik jatek: http://www.khanacademy.org/
- http://www.ted.com/
- http://academicearth.org/

Es a listat meg folytathatnam, de inkabb azt koszonnem meg ha ezt ti tennetek meg helyettem :)

* * *

2011-04-18, 14:25:14   Viki - kolyokangol.hu

Sajnos nemcsak a felsőoktatásban, hanem az általános iskolákban is bajok vannak. A tanárok nem tudnak mit kezdeni a gyerekekkel, akiket az unalmasan leadott anyag nem érdekel. Tény, hogy az internettel és a 3D-s mozikkal a suli nehezen veszi fel a versenyt. Szerintem a tanárokat kéne jól felkészíteni, hogy érdekes, elgondolkodtató és vizuális tanórákat tudjanak adni. Ha a gyerekek motiváltak, a tanulás is gördülékenyebb, és mindenki jól fogja érezni magát az órákon. Ehhez az iskoláknak is segíteni kéne a tanárokat megfelelő, korszerű eszközökkel, digitális táblával, kísérleti szemléltetőeszközökkel. Sajnos jelenleg ott tartunk, hogy már a tanárnak kell az iskolába a munkájához biztosítani a fénymásolópapírt, mert az iskolának erre se futja!

* * *

2011-04-18, 13:21:25   kati

Elnézést, de a téma komolysága ellenére, vagy pont azért, egy kicsit más oldalról közelítem meg érdemes-e tanulni és minek.
A tanulásról mindig az a híres Műegyetemes vagy-igaz-vagy-nem történet eszembe, amikor két egyetemista fiú éjszaka hólapátolással kereste meg a tanulásra, egyébre valót, és munka után hajnalban ledőltek a padra pihenni. Egy arra járó anyuka, aki valószínűleg az iskolába vitte gyermekét és utána dolgozni sietett, meglátta őket a padon feküdni, és kisiskolás fiának azt mondta, látod, te is idejutsz, ha ilyen rosszul tanulsz!

* * *

2011-04-18, 11:58:57   Dzsuditta

Nekem a mai napig összeszorul a szívem, amikor eszembe jut, hogy eltiltottak a szüleim a táncóráimtól, mert rossz jegyeket hoztam matekból! A matek persze nem javult, csupán megfosztottak attól az egy dologtól, amit igazán szerettem és jónak éreztem magam benne.
A tanárok pedig sajnos nagy többségükben skatulyáznak. Ha gyengébb vagy, akkor te azonnal bekerülsz a "rossz tanuló" kategóriába, akivel nem lehet és nem is kell kezdeni semmit. Mert a tanár kedvence a jó tanuló... Pedig a jó tanuló jegyei nem nagy érdemnek számítanak, a kihívás a gyengébb tanulók fejlesztésében lenne.
Sajnos sokszor az is előfordul - ez is saját tapasztalat -, hogy egy tárgyat a tanár személye miatt utál meg egy gyerek, és semmi motivációja nincs az adott tárgy tanulására.
Valóban iszonyú felelősség tanárnak lenni, amivel nagyon sokan nincsenek tisztában. Tényleg egész életeket, életpályákat, önképeket tehetnek tönkre az oda nem figyelésük vagy alkalmatlanságuk miatt. De ugyanígy a szülők felelősségét sem hanyagolhatjuk el. Szerintem nem csak a tanárok alkalmasságával van baj... Azt végképp sehol nem tanítják, hogyan kell jó szülőnek lenni, hogy a gyerekeinket támogassuk, segítsük a kibontakozásukat és ne vigyék tovább azokat a terheket amiket mi magunk is cipelünk, és mi is az előző generációtól kaptuk örökül. Pszichológiát, lélektant és pedagógiát is nagyon fontos lenne tanítani az iskolákban, hisz pont a saját személyiségünk fejlesztéséhez, párkapcsolatokhoz és gyerekneveléshez nem kapunk semmiféle támpontot amíg felnövünk... Csak jó vagy rossz példákat látunk, amit jól vagy rosszul építünk be a saját életünkbe.

* * *

2011-04-18, 11:38:00   Rita

A tanítás küldetés.
Akinek nem ez a küldetése, annak fontosabb a fizetés, és az egyéb elfoglaltságok.

A hiba a felnőttoktatási rendszerben és persze bennünk keresendő, mert hát ugye az utóbbi időben ki megy tanári pályára? Akit nem vettek fel más főiskolára/egyetemre (tisztelet a kivételnek!).

De kell egyáltalán minden áron felsőfokú végzettséget szerezni? Véleményem szerint nem.
Azt a felfogást kellene a köztudatban elültetni, hogy mindenki abban a legjobb és abból tud a legjobban megélni, amit szeret és akar csinálni, legyen szó akár egy biológus professzorról, vagy egy bútorasztalosról.
A gyerekeknek erre az iránymutatásra van szükségük: fontos, hogy tudják, olyan szakmát kell választani, amit szívvel-lélekkel tudnak csinálni, amit szeretnek "tanulni", és akkor talán nem lesznek sem boldogtalan pedagógusok, sem a tanulásból kiábrándult gyerekek.

* * *

2011-04-18, 11:14:56   Németh Zsolt

A suliban nálunk az volt a duma, hogy:

"nem az iskolának tanulsz, hanem minek..."

Alapból igazad van, a tanulás folyamatát kellene megtanítani először, de a mai tanári gondolkodás (és a régi is) abban hitt, hogy tanulni könnyű, így nem is foglalkoztak a mikénttel.
Néha a negatív motiváció is motiváció, de ez, amit a tanár mondott, ez annál rosszabb, ez már lerombolja az önbecsülést...

Egyébként ilyenkor jönnek a tanárok a fizetésükkel, meg hogy mennyire stresszes, elfoglalt az életük, stb. és e mögé bújva gyakorlatilag tönkre tesznek életeket, jövőket. Még ha nem is szándékosan, de tudatlanságból. Nos, akkor miről is beszélünk, kinek kellene tanulni?

* * *


WILLTORD MAGYARORSZÁG Kft.     e-mail: willtord@willtord.hu