BEMUTATKOZUNK
HÉTFŐI ZSENGÉK
FELIRATKOZÁS
PARTNEREK
Érdemes elolvasni!
 
 
 


<< vissza az archivumba

Dátum: 2010-12-13

Év végére pár gondolat I.

;)

Nagyon régen esett le ez a tantusz... Több, mint húsz éve... Egy idős hölgy küzdött meg a számára leküzdhetetlennek tűnő, széles úton átmenni a zebrán, még mielőtt a pirosra váltott volna a lámpa. Látszott is rajta. Mintha élete egy nagy feladatára vállalkozna, és tudná, hogy nem lesz könnyű. Valószínűleg járt már itt. Lehet, hogy minden nap; és aznapi kedvétől, állóképességétől függött, hogy megoldja-e a feladatot vagy sem. Szegényke tekintete szinte végig a megnyugtató zöld fényen csüngött és előre rettegett, mikor kezd villogni. Persze ez a pillanat is eljött, pont az út felénél.
Mit gondolsz, mi történt? Persze, a néni megijedt és elkezdte szaporázni a lépteit. Visszafelé!

Annyiszor vagyunk mi is így, nem? Abbahagyjuk sokszor, akár a cél előtt is egy kevéssel, mert kevés a hitünk, vagy legalábbis kevesebb, mint a félelmeink. Azt mondják a problémák azok a szörnyű dolgok, amelyeket akkor látunk, ha levesszük a tekintetünket a célról

A néninek persze az adott helyzetben nehéz lett volna megmagyarázni, hogy ugyanannyi utat kell megtennie a siker felé, mint visszafelé, mert már a félelme irányította. De mi megtehetjük, hogy a céljaink felé megyünk, nem vesszük le a tekintetünket róla, így talán csökkentjük a lehetőségét annak, hogy a problémákon rágódjunk, és kisebb fajta fanatizmussal félrelökve az akadályokat folytassuk az utunkat. És a néni valószínűleg tele van negatív élményekkel, előítéletekkel. Hitét porrá zúzták az életében tornyosuló probléma-sziklák.

Ha igazán hiszünk valamiben, meg tudjuk csinálni és ilyenkor a semmiből tűnnek elő azok a lehetőségek és emberek, akik segíthetnek célunkat elérni, vagy éppen az energiánk sokszorozódik meg, és látszólag a semmiből tűnnek tartalékaink, hogy a valódi hittel megálmodott célt elérjük. És persze elszántnak és kitartónak kell lennünk. Mint az a sportoló, akiről a 6. Erőlevesben olvashatunk:


A kitartás próbája

1968-ban, tíz perccel hét óra előtt, egy sötét, hűvös estén, a tanzániai John Stephen Arkwari – a maraton utolsó versenyzőjeként -, fájdalomtól eltorzult arccal botladozott be a Mexico City olimpiai stadionjába.
A győztes már átvette aranyérmét, s az ünnepélyes eredményhirdetés régen véget ért. A stadion majdnem üres volt, amikor a magányos Arkwari vérző, bekötözött lábbal végigvonszolta magát az utolsó körön, és szinte bezuhant a célba. A híres dokumentumfilm készítő, Bud Greenspan a távolból figyelte a sportolót, majd kiváncsiságának engedve odasétált Arkwarihoz, és megkérdezte, hogy miért csinálta végig ezt a pokoli túrát.
A fiatal tanzániai férfi halkan a következőt válaszolta:
- A hazám nem azért küldött ide tizenhatezer kilométernyi távolságból, hogy elinduljak a versenyen, hanem azért, hogy be is fejezzem azt.

Zárszóként egy idevágó idézet:
„Az erőfeszítés akkor ér valamit, ha az ember nem adja fel félúton, hanem a fáradtság ellenére is befejezi, amit elkezdett.”
Howard Cate

Csodás napot Neked!

Üdv:

Kreutz Zsolt

 

E-mail cím:
Név:
Hozzászólás:
Ellenőrző kód, kérjük, pontosan írd be: 65Gff3D

Korábbi hozzászólások:

2010-12-13, 19:01:25   Michel Márk

Kedves Mindenki :-)

Én most idecitálhatnám közelmúltbéli saját példámat, amikor otthonról a vulkáni hamu okán nem indultak a gépek, és már 2 hetes sor gyűlt fel azokból, akik nem tudtak a menetrendszerinti járatokkal elindulni... nekem döntenem kellett... még az éjféli hírekben is azt mondták be, hogy bizonytalan minden... és javasolták, hogy csak az induljon útnak, aki biztos benne, hogy megy a gépe. Én mindenek ellenére kimentem korahajnalban, és itt most nem részletezett kalandok után az eredeti érkezési idő előtt egy órával szálltam le Miamban délután 3-kor... a reptér szinte üres volt, egy lelket sem láttam kifelé jövet, mert a járatok többségét el sem indították Európából. "Szerencséd volt" - mondták volna ismerőseim, ha nem tudták volna pontosan mit vallok a "véletlenekről". Kérésre végig tudom bármikor bárkinek analizálni, hogy kb. 4-5 olyan döntést hoztam meg, amit azonos helyzetekben az emberek túlnyomó többsége nem hozott volna meg.

Gézával homlokegyenest ellentétes meglátásom van az otthoni folyamatokat illetően, de tiszteletben tartva Zsolt kívánságát a politikamentességre, ezt inkább magánban beszélném meg vele.

( Kérlek írj a michelmark@bellsouth.net címre )

* * *

2010-12-13, 10:56:24   Paál Géza

Nagyon igaz!

Elnézést, hogy politikai példát hozok ide ... de éppen múltkori beszélgetésünkkor ezt az elmondani szándékozott mondatot nem mondtam el ... gondolom .... a feladat elvonta a figyelmem ...

A jelen történései a közelmúlt szenvedéseit, megszorításait teszik fölösleges áldozattá, értelmetlen szenvedéssé ... Különös hangulatot ad a ennek a "hangéletnek", hogy majd' az egész világ szerint rosszul tesszük, amit jelenleg teszünk, s ezzel újabb - borítékolhatóan jövőbeni - szenvedésekre, megszorításokra kárhoztatjuk magunkat.

Bocs még egyszer a politikáért ... ;-)

* * *


WILLTORD MAGYARORSZÁG Kft.     e-mail: willtord@willtord.hu