BEMUTATKOZUNK
HÉTFŐI ZSENGÉK
FELIRATKOZÁS
PARTNEREK
Érdemes elolvasni!
 
 
 


<< vissza az archivumba

Dátum: 2010-11-15

Du ju szpík angol?

Nemrégiben egy vitába keveredtem. Nem álltam egyik oldalon sem, de nagyon érdekelt a téma...


Arrót folyt a csevej, hogy vajon jó-e egy kisgyermeknek, ha kiskorában, mondjuk akkor, amikor tanulja a magyar nyelvet, egy másik nyelvet is tanítunk.

Az egyértelmű, hogy ekkor nagyon fogékony még a gyermek, és jobban és könnyebben tanulhatja meg, de nincsenek-e hátulütői?
És persze sok más kérdés is felmerült mindkét oldalon.

Aztán eszembe jutott, hogy van nekem ismerősöm, aki pont ezzel foglalkozik, hát nekiszegeztem a kérdéseket...

Ezt kaptam:

Remélem néhány egyszerű példával meg is tudom világítani a helyes választ.

Minden ember korlátlan fonetikai lehetőséggel jön a világra. Vagyis a világ bármely nyelvét képesek vagyunk elsajátítani. A minket körülvevő környezet határozza meg, hogy végül is mi lesz az anyanyelvünk.

Minden nyelvnek megvannak a maga szabályai, szókincse és nyelvtana. Aki gyerekként ismerkedik meg egy idegen nyelvvel, nem tudatosan tanul, hanem játékosan és észrevétlenül sajátítja el a nyelv jellegzetességeit. Ugyanúgy, ahogy az anyanyelvünket is megtanultuk annak idején.

Van egy kedves ismerősöm, aki itt Budapesten kínai iskolába járatja a kisgyermekét. Arra gondolt, hogy milyen hasznos lesz együtt tanulni vele ezt a nyelvet. Tőle tudom, hogy a kínai nyelvben az ’aá’ hangból négyfélét képeznek. Aki gyerekként kezdi el tanulni a kínai nyelvet, annak még meg tudják tanítani mind a négy különböző kiejtést. Kilenc éves kor után viszont már nem annyira rugalmasak a hangképző szervek, hogy ezt meg lehessen tenni. Ismerősöm tehát hiába is próbálkozik, sajnos a négyből már csak két hang artikulációjára lesz képes!

De más példát is említhetnék. Az angol nyelvet tanuló magyar fiataloknál és felnőtteknél gyakran előfordul, hogy nehezen hallják a ’v’ és ’w’ hangzók közötti különbséget. Azt is nehezen tanulják meg, hogy másképp ejtjük ezt a két hangot, mint magyarul. Az óvodás korú gyerekeknél a hangképző szervek még fejlődésben vannak, ezért könnyedén hallják és képesek kiejteni e két hangzó közötti különbséget.

Szintén az angol nyelvben találjuk meg a ’th’ hangot, ami sok fejtörést okoz azoknak, akik nem gyerekként találkoznak először vele. Sokan valamilyen fújó hangot adnak ki, de már ’s’, ’sz’ és ’d’ hangot is hallottam többektől. A kisgyerekek gond nélkül képzik ezt a hangot is. Egyszerűen tudomásul veszik, hogy van ilyen hang is, és használják!

Sorolhatnám még a további nemzeteket és olyan hangzókat, amelyekkel ha nem gyerekkorban találkozik az ember, felnőttként már lehetetlen tökéletesen, anyanyelvi szinten elsajátítani.

A gyerekek a nyelvet egészként hallják és beszélik, nem ragadnak le nyelvtani szabályoknál és fordításoknál. Elfogadják, hogy ez egy másik nyelv, és kész.

Hegedűsné Németh Viktória

Természetesen rengeteg egyéb kérdés is felmerülhet... Leterheljük-e ezzel gyermekünket? Nem fogja-e keverni a nyelveket? Mi a helyzet a nyelvtannal?

Ezekre is választ kaptam, amikor meglátogattam Viktória honlapját és blogját. Ha Téged is érdekel, itt találsz további információt:

www.kolyokangol.hu

Érdekel a Te véleményed is, folytassuk a vitát! :)

Csodás hetet Neked!



Barátsággal:


Kreutz Zsolt

 

E-mail cím:
Név:
Hozzászólás:
Ellenőrző kód, kérjük, pontosan írd be: 65Gff3D

Korábbi hozzászólások:

2010-11-16, 14:45:42   Viki (Hegedűsné Németh Viktória)

Sziasztok!
Lacinak gratulálok, és sok sikert a továbbiakban is. Bizony nem egyszerű csak az idegen nyelvet használni, saját gyerekeimnél is tapasztaltam. Viszont a szőnyeg nagyon jó ötlet, kislányod így tudja mihez kötni az angol foglalkozást!

Márk újabb érdekes kérdéseket vetett fel. Egy kis szösszenet: A W ami ugye dábl jú, a történelem szerint egy elírás következménye, és a többi latin betűs abc mintájára mássalhangzóként tartják nyílván, de magánhangzóként használják.Mindenképpen érdekes betű!

A fősulin mi is azt tanultuk, hogy ne tanítsuk magunk a gyerekünket, épp azért, amit Te is hozol példának. Azóta én máshogy gondolom, a saját gyerekeimnél - 9 és 6 évesek- nem látom kárát annak, hogy korán kezdték a nyelvtanulást. Sőt, az iskolában németet tanulnak.
Szerintem ez gyerek és szülő függő egyaránt.De ha ezzel segíthetünk gyerekünknek hogy az életben jobban és könnyebben boldoguljon, akkor miért ne?

* * *

2010-11-15, 13:54:17   Michel Márk

Sziasztok :-)

12 éve rabszolgázok az USA-ban, gyermekeim még otthon születtek, de lányom pl. itt lett 2 éves, fiaim is 12 alatt voltak.

Sokmindent hallottam is erről a témáról, és még többet éltem meg.
A V és W esetében én nem a megkülönböztetést érzem nehezebbnek, mint inkább azt, hogy - ez is - szembemegy a logikával. A nyomtatott betűk ugyanis dupla V-nek látszanak, de ők dupla U-nak hívják.

A nyelvek keverését és nem keverését pedig személy szerint igényesség és önfegyelem kérdésének érzem. Sok felnőttként idevetődött ember keveri - hanyagságból, "coolságból" , mert trendinek gondolják.

Az alapkérdésre nehéz egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolni, hiszen nehéz ellene szólni, de tudomásul kell venni, hogy lényegesen nagyobb a kihívás a gyermeknek mindkét nyelvet tökéletesen és igényesen elsajátítania, máskülönben könnyen eshet két szék közül a pad alá, amire szintén láttam sok szomorú példát... ekkor egyik nyelvet sem beszéli, írja és olvassa tökéletesen.

* * *

2010-11-15, 13:04:12   dr. Kurcz Mihály

Kedves Zsolti!
Mindíg aktuális vagy!
Én ezt azért érzem, mivel majdnem 6 évet dolgoztam külföldön. Mégsem tudok se oroszul, se angolul, se námetül jól. Gyerekkoromban ugyanis (1932-48) csak magyart és latint hallottam. Ez utóbbi nagyon hasznos volt, de. . . 65 éves koromban kezdtem tanulni "számítógépül". Az autóvezetés jól ment már 24 éves koromban. Most a fenti három (nyelvek, computer, jogsi) nélkül semmire se jutsz.
Ölel Misi

* * *

2010-11-15, 12:00:58   mezei laszlo

Szervusztok!

Immáron 1 éve tanítom a 2 éves kislányomat angolra és remek eredményeket értem el vele. Én sem vagyok angol anyanyelvi tanár, tehát a kiejtésem sem 100%-os, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a kicsi játékosan tanúljon, szeresse a nyelvet és valamikor esetleg majd hasznát vegye. Nagyon fontos a játékosság, a pozitív megerősítés és a rendszeresség. Az én napi kb 20 perces foglalkozásaim úgy néznek ki, hogy kizárólag angolul beszélek hozzá a szobájának egy meghatározott pontján (egy kis szőnyegen) amikoris mesélek, képeskönyvet nézünk, youtube-ozunk, játszunk stb és a kicsi is sokat használja a nyelvet gyakran a foglalkozáson kívül is amire én angolul válaszolok, de lehet, hogy jobb ha a második nyelvet a gyerek időben és térben elkülöníti. A kisgyerek nem foglakozik nyelvtannal, még jó, hanem panelokban gondolkozik ( pl. This is the duck) igaz, hogy hibákat vét amikor a 'This is the' szerkezet után beteszi a daddy-t, de majd el fogja hagyni.
Még sokmindent írhatnék a témáról, a lényeg számomra és a gyerek számára, hogy élvezze a dolgot, ahogyan az angol mondja: 'Above all, enjoy yourself'
mezeilaci

* * *


WILLTORD MAGYARORSZÁG Kft.     e-mail: willtord@willtord.hu