BEMUTATKOZUNK
HÉTFŐI ZSENGÉK
FELIRATKOZÁS
PARTNEREK
Érdemes elolvasni!
 
 
 


<< vissza az archivumba

Dátum: 2010-10-18

Keress és találtatik...

Volt már pár hasonló beszélgetésem... a minap ismét... Vigyázat, érzékeny téma következik!!!

Értékesítési trénerként mindig figyelmeztetem azokat, akik a tréningjeimen vesznek részt, hogy hivatalos megbeszéléseken tartózkodjanak a politikai, vallási nézeteik hangoztatásától, mert könnyen találhatják vitában magukat. És ezek nagyon érzékeny pontjai sokaknak.

Most is fel vagyok készülve, hogy megkapom a magamét... de ez akkor is egy érdekes téma, és nagyon érdekel, Neked mi a véleményed.

Én magam nagyon sok hitvallású emberrel beszélgettem már, és a legtöbben igyekeztek meggyőzni arról, hogy az egyetlen, az igaz út az övék.

Én azt hiszem, hogy bármilyen erős a hite valakinek, maga a szó mondja el a lényeget.

HIT

És most itt a vallásos hitről beszélek, nem arról, amikor erős hited van abban, hogy valamire képes vagy. Még kevésbé arról, ahogy a köznyelvben használjuk: "Azt hittem, hogy...".

Lássuk, mit ír erről a Biblia:

„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.”

A mondat két része (véleményem szerint) máris ellentmondás. A második fele a meggyőződésről szól, az első inkább reményli ugyanazt. Lehetünk-e vajon teljesen biztosak a sajátunkéban? Kizárja-e ez a többit? Vagy megférnek egymással?

A hétköznapi értelemben is más az erőssége annak, hogy hiszek valamit vagy tudom ugyanazt. És sokszor a "tudom"-ról is kiderül, hogy nem "tudtam", hanem csak "úgy tudtam".

Miért van az, hogy jehovások, mormonok becsöngetnek, és dacolva azzal, hogy van egy hitem, le akarják rombolni azt, és le akarják cserélni egy másikra. Miért kell ráerőltetni másokra az övékét?

Miért van az, hogy a Biblia szavai, melyek nekem is nagyon tetszenek, annyiféleképp értelmezhető? Vagyis nem sokféle Biblia van, hanem sokféle ember, így sokféle értelmezés. Miért van az, hogy az egyik a szombatot, míg a másik a vasárnapot tartja megszentelt napnak, és emiatt akár harcba is szállnak egymással? Dacolva még azzal is, hogy nemzetenként is mások a szokások, és míg nálunk hétfő, máshol vasárnap a hét első napja.

Miért van az, hogy az iszlám vallásban használt "dzsihád" kifejezést az egyik hívő Isten útján való életnek, és hibáinkkal való küzdelemnek éli meg, míg ugyanezt a szent háborút mások arra használnak, hogy lemészároljanak másokat?

Miért kell az egyetlen utat keresni?

Vajon egy józan keresztény minek tulajdonítja Allah, Buddha, vagy Mohamed "létezését"? Mendemondának? Vagy vannak, akik ugyanannak a dolognak egy másik elnevezéseként tekintenek rájuk?

Vajon a mennyország lehet-e egy másik inkarnáció?

Vagy az már itt a földön megvalósult dolog lehet?

És a pokol? Biztos vagyok benne, hogy sokakban most erős érzelmek dúlnak, és istenkáromlásnak tartják szavaimat. De hadd csapongjak tovább...

Vajon miért képesek a vallások vezetői üzletet csinálni a hitből? Miért nem maradhat ez minden ember saját ügye? Miért kellett sok indián népnek a saját vallási kultúráját eltiporni? Vagy akár a magyar táltoskultúrát lecserélni a keresztény hitre?

Miért nem lehet ezen a kis bolygón mindenkinek saját hite? Örüljön a sajátjának, és tartsa tiszteletben a másik hitét! Vagy éppen hitetlenségét.

A Dalai láma szavai is pont ezt erősítették meg. Arra buzdított, hogy mindenki szorgoskodjék a saját hite alapján.

És nem ugyanezt mondja a Biblia is? Hadd búcsúzzam ezekkel a szavakkal:

Legyen Néktek a Ti hitetek szerint!

Csodás hetet Neked!

Barátsággal:

Kreutz Zsolt


 

E-mail cím:
Név:
Hozzászólás:
Ellenőrző kód, kérjük, pontosan írd be: 65Gff3D

Korábbi hozzászólások:

2010-11-02, 11:02:02   Forestjo

Üdvözlök mindenkit!
Ha úgy fogjuk fel a bibliát, mint egy "használati utasítást", egy "útjelzőt", egy "térképet", hogy el ne tévedj, akkor ebből logikusan következik, hogy kell lennie (a bibliában is) helyesnek és helytelennek, igaznak és hamisnak, jó útnak, mely az isteni célhoz vezet és rossz iránynak, ha nem hallgatsz az irányjelzőre.

De ha ez így van (és a való világ is igazolja, hogy van jó és rossz), akkor mi itt a kérdés kérem szépen?

Én nem a tudomány és a vallásos hit között tennék különbséget, mint igaz és hamis, vagy óvatosabban kifejezve: igazolhatatlan között, mert ugyanis sok mai tudományos "igazságot" (amit gyakran tényként adnak elő) sem lehetséges bizonyítani, csak hinni lehet bennük!

Én a hit és a hiszékenység között tennék különbséget, ahogy a - Kreutz Zsoltnak is nagyon tetsző - Biblia is ebben tesz különbséget!

„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.”

Valóban így van. Vajon mennyi, korábban "nem látott dologról" győződtünk már meg az elmúlt pár száz évben?!
És vajon egy bizonyos igazságot vajon törvényszerű-e mindenkinek elfogadnia, hogy úgymond "igazolást nyerjen" és ténynek tekinthesse a tudomány?

Így van ez az igaz hittel is. Vannak, akik jó okkal és alapos ismerettel hisznek a Biblia igazában, mások hiszékenyek és csak az érzelmeik vezérlik őket, mikor "vallást" keresnek maguknak. Sajnos ők vannak többen, de ettől még létezik megalapozott istenhit!

Egy érdekes tendencia (régen is így volt, de ma is így van), hogy a tudósok nagyobbik hányada - főleg a természettudományok művelői között - hívő ember!
Miért van az, hogy minél többet tudnak meg, minél mélyebben ismerik meg a világ működését és a megismerés határait a világról ezek az emberek, annál inkább kialakul bennük egy legfelsőbb intelligencia gondolata, akinek mindezek mögött kell lennie?!

* * *

2010-10-19, 13:13:50   W. Judit

Isten azért teremtette az embert, hogy Őt szolgálja, és e szolgálat által erkölcsös, helyes életet éljen. Hogy e szolgálat hogyan valósulhat meg leghelyesebben, hogy élhetünk Isten akarata szerint, arra Isten küldöttei tanítottak minket, Isten kinyilatkoztatásai által. Számos küldött jött el az emberekhez, akiket maga Isten választott ki. Igaz prófétákat küldött minden közösséghez, hogy átadhassák nekik üzenetét.A próféták küldetésüket Isten áldása és kegye alapján kapták meg, amit Isten annak adományozott, akinek akart.

Közösségükben kiemelkedtek Istenbe vetett hitükkel és erkölcsösségükkel. Istenszolgálataikban messze felülmúlták közösségük többi tagjait. A próféták (béke legyen vele) emberek voltak, és így példamutató életükben ők sem voltak mindig mentesek minden emberi hibától, de még az esetleges hibáikon keresztül is tanítottak és utat mutattak a követendő, helyes cselekedetek felé. Ha Isten küldöttei angyalok vagy hibáktól teljesen mentes emberek lettek volna, akkor joggal mondhatták volna azok, akikhez jöttek, hogy őket nem lehet példaképül venni, hiszen ők nem követnek el hibákat. A próféták hibái és emberi gyengeségei még inkább kiemelik annak jelentőségét, hogy gyarló emberi voltuk ellenére magukra vállalták küldetésük nehézségeit. Érdemesek voltak arra, hogy a jóra hívják az embereket, és alkalmasak arra, hogy a jóra igyekvő embereket Isten felé segítsék.

Minden próféta világosan kijelentette, hogy amit kaptak, nem tőlük eredt, hanem Istentől van, az emberiség jóléte érdekében. Ők csupán egyszerű közvetítői voltak az üzenetnek, amit Isten bízott rájuk. Megerősítették azt amit Isten előttük és azt is amit utánuk nyilatkoztatott ki. Az üzenet lényege mindegyikük esetében ugyanaz volt: azt hirdették, hogy egy Igaz Isten van, és az embereket Isten törvényeinek betartására hívták.

Isten mindig az eredeti kinyilatkoztatáshoz való visszatérésre hívta az embereket. Az üzenet attól függően változott, hogy mire volt szükség az adott korban az adott közösség tévelygéseinek, hamis elképzeléseinek legyőzéséhez, és a helyes útra visszatalálásukhoz. Az egyes próféták tanításai, és a nekik adott parancsolatok valamennyire eltértek az illető nép hite és adottságai szerint, de lényege mindegyiknek ugyanaz volt: Nincs más jogosan imádható Isten, csak a Teremtő. :)

* * *

2010-10-19, 10:51:20   Erika

Ez egy nagyon érdekes téma,mert mindenkinek van hite,még akkor is,ha materialista,s onnan belülről nézve abszolút reálisnak látszik,h csak az ő hite az igazi.
Nem tudhatjuk,h mi van a másikban,mert az ő kimondott szavai nekünk teljesen mást jelenthetnek..
Például:vegyünk egy afrikai kisgyereket,akinek a rózsáról a sivatagi rózsa jut az eszébe,egy európai kisgyereknek pedig a tövises virág.A szó "rózsa" ugyanaz,de a jelentése teljesen más mégis..

Ugyanez a helyzet a vallásokkal is.A keresztények központi motívuma a szeretet,a zsidóké a pénz,az iszlámoké az akarat,a hinduké a szabadság elve...
S ha belegondolunk,még két keresztény is a legritkább esetben érti meg egymást,akkor miért csodálkozunk azon,h miért nem tudunk békében egymás mellett élni??

Mindegyik vallás szép és nemes a maga módján,mi rontjuk el őket,emberek.
Lehet,h pesszimista vagyok,de eddig csak 4 ember élt a földön,aki hite szerint élt:Jézus,Mohamed,Mózes és Buddha.

* * *

2010-10-18, 20:57:21   Kunz Erzsébet

Szerény tapasztalatom szerint, ahány aspektusból vizsgálunk valamit, annyiféle igazságot állíthatunk egy ugyanazon dologról. Mivel a magam részéről a tiszta és bölcs szeretetben hiszek, ezért úgy gondolom, hogy a feltétel nélküli szereteten kívül minden igazság relatív, az élet és a végtelen realitása elsősorban a relativitás miatt teljes és gyönyörű.

Hívő ember vagyok, aki bármely világvallás tanításaiból tud tanulni, értékeiből hálásan meríteni, de gyakorlatilag nem tartozom egyetlen vallásos közösséghez sem, mert több hívő gyülekezetben megtapasztaltam, hogy mereven ragaszkodnak az emberek az általuk hitt "egyetlen" igazságban. Ezért az általam választott keskeny ösvényen haladva önálló belső önfejlesztésre törekszem évtizedek óta, vagyis egy töretlen és tiszta spirituális fejlődésre. Így hát bő 11 évvel ezelőtt, önmagam és akkor még tini lányom számára megkíséreltem a hitem lényegét pontosítani és megfogalmazni. Ez valójában egy nagyon szerény, rövid írás, önvallomás és némileg ars poetica, amely belső indíttatásból született, mindennemű publikálási szándéktól mentesen. Most mégis ebből szeretnék idézni, mindössze a megosztás és "tovább gondolás" szándékával. Nem kívánok senkit sem befolyásolni, minden kedves olvasó gondoljon és tegyen úgy, ahogy ő jónak látja és számára a legjobban esik :)

Szeretetre vágyunk mindannyian, de azt vajon tudjuk-e, mit jelent e szó?

A szeretet nem egy elvont fogalom. A szeretet nem élettelen. A szeretet nem a közöny ellentéte, nem is szimpla vonzódás, rokonszenv, érzelem. Nem pusztán tolerancia, fairség. Nem egy korlátok közé szorított, udvariasságban, tapintatban, némi figyelmességben megnyilvánuló felszínes, langyos állóvíz. Nem ábrándozás arról, hogy majd szép lassan, fokozatosan maguktól leomlanak a kettőnk között emelkedő falak: a félelem, bizalmatlanság, ellenérzés, egoizmus, közöny, érdektelenség, figyelmetlenség, előítélet, távolságtartás, a másság téglái, építő kövei. A szeretet nem a múlt, nem a jövő. A szeretet a jelen. Az „itt és most”.

A valóság, a helyzet nem vár, az adott realitás. Hiszen folyamatosan élő, mozgó, változó kapcsolatunk van a többi élővel tudatunk kisugárzása által. Környezetünkben az élőlények tőlünk távol is érzékelik minden finom belső rezdülésünket, gondolatainkat. Ember, állat, növény akaratlanul, öntudatlanul a hatása alá kerül.

Szeretet egy békességet sugárzó, derűs, csillogó, tekintet. Egy belülről jövő mosoly. Egy bátorító, megerősítő, lelkesítő, simogató pillantás, hang. Az igazi odafordulás, aktív figyelem. Egy szelíd érintés, simogatás. Minden gyengéd, meleget, biztonságot, nyugalmat, jóindulatot sugárzó attitűd, gesztus, gondolat, szó, érintés. Minden pozitív közeledés, cselekvés.

A szeretet érettségen, felelősségtudaton, belső értékeinken alapuló szellemi értéktöbblet, mely az önismeret elmélyítését és aktív, tudatos önfejlesztést igényel. Ez a többlet azonban csak a szeretet stabil etikáját jelenti. A szeretet létrejöttének, gyakorlásának viszont nélkülözhetetlen feltétele a tiszta, pozitív tudatállapot megteremtése és fenntartása is. Belső béke, harmónia, derű nélkül nem szerethetünk. De még ez is kevés ahhoz, hogy másokat valóban segítsünk. Szeretetünk mások számára az éltető, sugárzó, szellemi energia. Ezért önmagunkat fel kell tölteni elegendő energiával is, melyet a minket körül ölelő természetből korlátlanul meríthetünk.

Az univerzum szépségét, melegét, befelé fordulva, lelassulva, koncentrációval tudjuk belső csendben - tiszta szellemiségünk fényével ötvözve - sugárzó szeretetté „kristályosítani”. Az így keletkező belső ragyogás békés, meleg légkört teremt körülöttünk. Szerető energiáinkat tudatosan kiárasztva minden élőlény fejlődését, hatékonyságát, gyógyulását, egészséges életfunkcióit elősegítjük. A szeretet tehát egy olyan élő, éltető energia, amely az élet minden területén egy korábbi állapothoz képest, minőségileg magasabb rendű állapot elérését, létrehozását teszi lehetővé. A szeretet ezért mindig épít, gazdagít, gyógyít, mindig pozitív változást indukál önmagunkban és a másikban.
A szeretet az egyetlen, mindig, mindenhol, minden élőt éltető, élő energia.

A szeretet ennél is jóval többet jelent, számtalan aspektusból megközelíthető.

Következzék ezért néhány további, szubjektív gondolatom a szeretetről:


A szeretetben élünk, mozgunk, létezünk.
Onnan jöttünk, abból teremtettünk.
Életünk nem egyéb, mint a szeretet materializációja,
S a szeretetbe fogunk visszatérni.


A szeretet: örök törvény, a törvények törvénye;
az abszolút igazság, az egyetlen valóság;
szabadság és csend;
béke és biztonság;
fény és tisztaság;
szépség és harmónia;
egység és teljesség;
éltető szellemi energia;
a pozitív energiák végtelen összessége;
minden kreativitás alapja;
minden fejlődés katalizátora;
az univerzumnak, minden létezésnek,
minden életnek teremtője és fenntartója;
minden pozitív rezgésnek, jótékony mozgásnak
a kezdete, elindítója, egyedüli indítéka.

A szeretet képesség:
a teljes odaadásra és befogadásra; önmagunkkal és minden létezővel
való egységre, azonos rezonanciára;
békességre és toleranciára;
tiszteletre és alázatra;
elfogadásra és odafordulásra;
megértésre és megbocsátásra;
gyengédségre és szolidaritásra;
önzetlenségre és könyörületre;
felelősségvállalásra és segítségnyújtásra;
együttműködésre és megosztásra;
spontaneitásra és kreativitásra;
örömre és bánatra;
a valóság végtelen teljességének elfogadására…

A szeretett EGY a szeretet.

A szeretet az egyetlen korlátok és vég nélküli, mindennél erősebb és mindenen áthatoló hatalom az univerzumban. Megsemmisíthetetlen, soha el nem apadó, abszolút jótékony intellektuális energia. Minden létezésnek, tudásnak és bölcsességnek alapja, fenntartója, örök, tiszta forrása.

A szeretet sohasem támaszkodik dogmákra, de mindig intuitív, rugalmas, nyitott a másikra. Mindig tiszta szívből és szándékból fakadó, egyszerű, áttetsző, természetesen közvetlen. Lényünk legmélyéről sugárzó fény, ragyogás, mely képes minden falat és korlátot lebontani, minden ellentmondást és ellentétet feloldani.

„…ahol hatalom uralkodik, nincs szeretet, ahol viszont a szeretet kormányoz, ott érvényét veszti minden hatalom.„ / C.G.Jung: Gondolatok a látszatról és a létezésről 71. o. Kossuth Kiadó Bp. l997. /

„Az emberi elkülönültség tudata a szeretet újraegyesítő hatalma nélkül: a szégyennek a forrása. És forrása egyszersmind a bűntudatnak és a szorongásnak is.” / Erich Fromm: A szeretet művészete 18. o. Helikon Kiadó 1985. /

Mindebből következik, hogy a szeretet az emberi élet alapvető feltétele és legfőbb létszükséglete. Szeretet nélkül nincs egészséges személyiségfejlődés, nincs lelki egészség, lelki egészség nélkül nincs egészséges test, élet sem. Jelenleg úgy tűnik, a lelkileg sérült, megnyomorodott emberek vannak többségben, akik meglehetősen szenvednek elidegenedett, gépiessé vált, fogyasztásra, birtoklásra, képmutatásra, rombolásra berendezkedett világunkban. Tény, hogy ők azok, akik saját egészségük hiányában nem tudják megfelelően betölteni az önfenntartó élő rendszeren belüli feladataikat, ezért a földi élet egyensúlya egyre inkább felbomlik.

A lelki sérülteket, a „megtört szívűeket” - akik akaratlanul, - de nem képesek teljes értékű kapcsolatok létesítésére, működtetésére, józan gondolkodásra és igazi szeretetre embertársaik döntő többsége nem szereti, nem fogadja el, nem mutat türelmet velük szemben.

Ezért nem tudok és nem is akarok üres rituálét, külsőségeket, mindent megölő racionalizálást, valóságtól eltávolodott teológiát, minden jót beszennyező és eltorzító dogmákat, álszent, sötét, formális vallásgyakorlatot, nyájba tömörült, mankóra szoruló, éretlen, szándékaikban, tetteikben egészséges lelkiséget tagadó embereket követni. Az egyetlen általam követhető vallás, a tiszta szeretet vallása. Az egyetlen részemről elfogadható vallásgyakorlat a minden formalitástól mentes, a negatívumoktól lecsupaszított törekvés: a letisztulásra, bölcsességre, a tiszta szeretet betöltésére.

1990 óta segítek aktívan hajléktalan embereknek és gyermekes családoknak. Mintegy 14 éve szociális munkásként dolgozom, mentálhigiénés végzettséggel is rendelkezem. Én egy kicsi pont vagyok e világban és már 60. évemet is betöltöttem. De mindazoknak akiket rajtam kívül foglalkoztat és érdekel mindaz, amit a mai hétfői zsengékben Kreutz Zsolt felvetett, azoknak ajánlom figyelmébe Erich Fromm Birtokolni vagy létezni? című könyvét, melyet 1994-ben minmális példányszámban és mindössze egyszer jelentetett meg az Akadémia Kiadó Budapesten. Könyvtárakban fellelhető jelenleg is e mű, amely nálamnál lényegesen magasabb színvonalon körbejárja a témát, amelyet Zsolt ma felvetett.

Kívánok minden létezőnek - és jelen esetben a téma elindítójának és minden hozzászólónak végtelen fényt, békét, egységet, harmóniát, szépséget és teljességet. Kívánom mindenkinek, hogy mielőbb élvezhesse a végtelent és megpihenhessen benne.

Őszinte szeretettel, tisztelettel és megbecsüléssel

Elisheva
Sajnálom, amit worldben írtam azt szétszórta

* * *

2010-10-18, 20:02:41   Kreutz Zsolt

Gábor! Ez nem könnyű helyzet, voltam hasonlóban én is!!!
Kitartást és bölcsességet kívánok Neked!
kzs

* * *

2010-10-18, 20:01:41   Kreutz Zsolt

Perfekt.
Mint mindig, most is kiderült, nem a dolgok rosszak vagy jók, hanem mi esendő emberek vagyunk a gyenge láncszemek... :/
Jani! Tökjól fogalmaztad meg. Mindenkinek a hite a sajátja. Ahhoz senki nem nyúlhat! :)

* * *

2010-10-18, 19:41:46   Bölkény János

@Zsolt: Köszi a kiegészítést! Ezek szerint, a Dzsihád azt jelenti, hogy az emberek azon dolgoznak (együtt szorgoskodnak), hogy jobb emberek legyenek? Ez jó dolog nem?:) Csak vannak, akik erre hivatkozva gyilkolásznak, meg robbantgatnak... szomorú.

@Gábor:
"
Véleményem szerint egy adott vallási, egyházi irányzatban hinni, az nem feltétlenül azonos az istenhittel."

Ezzel mélyen egyetértek! A HIT és a VALLÁS, két külön dolog! A vallás valakié-, valakiké. A hitem az enyém! Én választottam, én akartam sajátomnak. A vallást és a szektába tartozást lehet erőltetni, lehet (sajna) üzletet csinálni belőle és lehet a nevében, vagy úgymond a védelmében ölni és pusztítani.

A hitemet azonban senki sem változtathatja meg - csak én magam.

* * *

2010-10-18, 16:06:44   Mono

Hogy miért értelmezik "össze-vissza" a Bibliát emberek???
Szerintem a magyarázat a szabad akarat, amit kaptunk mi emberek... ez visz egyikünket a jó, míg másikunkat a rossz irányba.
Én nem látok ellentmondást a mondatban amit idéztél, ebből is látszik, hogy "bármi legyen is az igazság, mindenki azt látja amit akar" ! :)

* * *

2010-10-18, 15:42:08   Frank Ferenc

Minden ember abban hisz, amiben akar. Ez a kijelentés ugyan a végletekig leegyszerűsíti a hit kérdését, de az én hitem szerint igaz! Egyetlen dologban nem szabad hinni: abban, hogy a saját hitemet jogom van rákényszeríteni másra!
A hit csak addig hit, amíg eszmei síkon mozog. Ha valamilyen anyagi formában jelenítik meg, mint pl. ütés, lövés, robbantás (szándékosan szélsőséges formákat soroltam, mert világunkban sajnos jellemző a hit leplébe burkolt kegyetlen erőszak!), az már cselekedet, és teljesen más elbírálás alá esik. Semmilyen hit nem jogosít fel másokkal szembeni rőszakra!

* * *

2010-10-18, 15:34:52   Gábor

Nagyon érdekes témát nyitottál. Személyes érintettségem van, szerencsére inkább már csak volt az adott témában. Három éve vagyok hivatalosan elvált ember. Ezt a státuszomat 10-12 keserves év után nyertem el. A keserv pedig abból adódott, hogy feleségem 14 boldogan együtt töltött év után, az adventistákhoz csatlakozott. Ha nem ismered, az adventisták kötelessége a térítés (hasonlóan a jehovistákhoz), szombatot tartják, mint az ortodox zsidók, és persze a tized, a jövedelmük 10 %-nak leadózása is követelmény. Valamint várják a világvégét. Ilyen okok miatt sokat foglalkoztam az általad felvetett gondolatokkal.

A hit alapvetően magánügy. Ezért visszataszító, amikor utcán megállítanak, és rövid faggatózás után megállapítják, hogy nem úgy kell hinni, ahogy eddig tettem, hanem úgy, ahogy most ők elmondják. Hogy mégis mi késztet erre, látszólag értelmes embereket? A szekták szervezése, kohéziója két alapvető pilléren áll. Az egyik a közös ellenség, a másik az elitizmus. Az ellenségkép nagyon egyszerűen kialakítható, aki nincs velük, az ellenük van. Ez színesíthető a hagyományos és lehetőleg jól ismert, nagy egyházak kritikájával. Ebben az esetben például, hogy azok nem a szentírás szerint élnek, például a vasárnapot tartják, stb. Ez már vezet a másik pillérhez, hogy csak az adott szekta, és azok tagjai tudják a frankót. Ilyen közösségbe tartozni jó annak, aki elhiszi, amit hitetnek vele. A tagok térítési kötelezettsége a szekta anyagi érdekből fakad. A térítés élménye a térítőnek azért jó, mert alkalomról alkalomra bizonyítja magának, hogy ő a titkok ismerője. Itt érzem a lényeget. Mint a bevezetőben említettem, kénytelen kelletlen, megismerkedtem egy szekta működésével, vezetőivel és áldozataival. Általában bizonytalan gondolkodású embereket lehet megnyerni ilyen feladatra. Mivel bizonytalan, a hitét állandó hirdetnie kell, ez belső kényszere is. Hogy analógiával éljek, általában a kisebb tudású ember hangoztatja, hogy milyen ismeretek birtokában van, nem a téma professzora. Itt is lehet karriert építeni. Például az adventisták „lelkészei” között többségben vannak, akik kék galléros végzettséggel (autó- vagy vízvezeték szerelő) bírnak. De mint lelkész, magát a fehér gallérosok közé sorolhatja.

Véleményem szerint egy adott vallási, egyházi irányzatban hinni, az nem feltétlenül azonos az istenhittel.

Ahogy te is írod, és érdekesnek tartod, hogy azonos alapokra hány és különböző felépítményt lehet rakni. Ha a Földön megtalálnák az egy tuti vallást, akkor annak csak egy legfelsőbb vezetője lenne. Mit csinálna akkor a másik öt-, vagy tízezer vezető? Alábecsültem a számot? Hazánkban úgy tudom közel 300 vallási felekezet van. Adó 1 %, állami támogatás. APEH ellenőr óvatos, nehogy vallásellenesnek tűnjön. Stb.

A Biblia is jó alapot ad a sokszínűséghez. Nem vagyok nagy Biblia olvasó, többször nekifutottam. Minden alkalommal akkor tettem le, amikor ugyanannak az ellenkezőjét is megtaláltam. „Szemet szemért, fogat fogért.” „Ha arcul ütnek, tartsd oda a másikat is.” És ilyenek. Alapvetően képes beszédnek érzem, ami jó alapot ad mindenkinek, aki elkezdi szó szerint értelmezni. Aztán, ki hol ütötte föl, és honnan kezdi a saját értelmezését, így alakulnak ki a különböző irányzatok.

A szószerinti értelmezés a formális logikát hívja segítségül. Viszont azonnal át tud váltani logikáról hitre, ha érdeke megkívánja. Az adventisták várják Krisztus második eljövetelét, ami a világunk végét is fogja jelenteni. Akkor a jók, vagyis ők és csak ők megdicsőülnek. Az első világvégét a vallásalapítójuk 1840-s évek egy bizonyos napjára tette. Mint tudjuk tévedett. Azóta volt két-három újabb időpont, de a híveiket nem zavarja, hogy tanítóiknak azok se jöttek be. Kényükre-kedvükre bánnak a bibliai jövendölésekkel, aminek egyetlen célja, hogy saját korukhoz jussanak el. Más vallások is tudnak érdekes bukfenceket. A hazai katolikus fontos ereklyéje a szent jobb, ami azért elég pogányos szagú nekem. Ha jól tudom, komoly fejtörést okozott, hogy az első izraeli űrhajós mikor tartsa a szombatot a világűrben. Sorolhatnánk.

Lehet, hogy túl szkeptikus és cinikus vagyok. Amikor Assisiben jártam, az egyébként tiszteletre méltó Ferences rend alapítójáról új benyomásokat szereztem. Köztudott, hogy gazdag család gyermeke volt. Egyszer csak úgy döntött, hogy lemond a vagyonáról valamikor 1200-s években. A szegényekért és a hitének fog élni. Másokat is arra buzdított, hogy vagyonukat osszák szét a szegények között, járjanak csuhában. Ahogy elnéztem Assisi Szent Ferenc templomát és környezetét, hát elég szép házikót grundolt össze magának evvel az ötlettel, hogy szétosztja vagyonát…

* * *

2010-10-18, 15:03:32   Kreutz Zsolt

:)))))

* * *

2010-10-18, 14:19:19   Péter

Az univerzum nagyobb annál, hogy beleférjen egy ember fejébe, egy filozófiába, egy vallásba. Ezért vannak a hitviták.
Hitre szükség van, mert az embernek értelme és lelke van, de elenyészik az időben is, a térben is.
Akinek szellemileg "nem telik" saját hitre, az valakiét vallja. Az a valaki pedig pénzt kér érte. Innentől kezdve üzlet, akkor pedig legyen minél több ügyfelem, és más ne vegye el. A többi 700 gondolatomat erről a témáról lusta vagyok leírni.

* * *

2010-10-18, 12:28:16   Kreutz Zsolt

Dzsihád
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából


A dzsihád iszlám vallási kifejezés, ami az Isten útján való küzdelmet, törekvést jelenti.[1] Nem hivatalosan – elsősorban nyugati társadalmakban – mint az iszlám hatodik pillérét emlegetik. A muszlim jogtudósok többsége a fogalom „Allah útján való küzdelem” jelentését hangsúlyozzák[2] a nem iszlám világban „szent háború”-ként meggyökeresedett jelentéstartalommal szemben.

A dzsihád nem pusztán a külső ellenséggel folytatott fegyveres küzdelem („kisebb dzsihád”), hanem saját hibáinkkal, negatív tulajdonságainkkal szemben vívott harc („nagyobb dzsihád”), amelynek célja énünk morális megtisztítása egy jobb muszlim élet reményében.[3]

A dzsihád más értelemben jelentheti a hit védelmét, a „szent háborút” is. Annak ellenére, hogy a dzsihád alapvetően nem agresszív hadviselést jelent, ezt az értelmezést tették magukévá a korai szélsőségesek, például a háridzsiták vagy a 20-21. századi dzsihádszervezetek is.

Egyébként lájk! :)

* * *

2010-10-18, 12:13:19   Bölkény János

Hasonló gondolatokkal a fejemben borotválkoztam ma reggel... milyen érdekes :)

Zsolt, Biblia egy van és nem értelmezés van több, hanem több helyzet, amire értelmezni lehet. Csak sokszor nem ismerjük fel az életben a hasonló helyzeteket, talán túlbonyolítjuk a dolgokat.

Zsidó testvéreink ugyanazt a napot tartják szentnek, amelyiket mi keresztények. A hetedik napot. Csak egy másik naptár szerint :) "A hetedik napon az Úr is megpihent"
A hét egyébként mindkét vallás szerint ezzel a nappal kezdődik.

A dzsihád - ha jól tudom - szent háborút jelent, tehát a hitük védelmében indított háborút (mi a helyzet a keresztesháborúkkal??)
Feltételezem sokan-, sokszor visszaélnek a "lehetőséggel" és rossz cél érdekében állnak ez alá a zászló alá. Mások lehet, hogy nem ismerik pontosan a jelentését, tartalmát - ahogy én sem, csak következtetek...

Allah, Buddha? Ők így nevezik Istent.

A mennyország nem másik inkarnáció, hanem a jelen folytatása. A földi létben felkészülünk az abban a "dimenzióban" való életre. Éppen ezért lehet itt a földön "rendetlenség", ezért csinálnak üzletet a hitből, ezért tiporhat el egy ember egy másikat. Ha minden a helyén lenne, akkor a mennyországban lennénk nem? :)
A pokol az, amit a rossz cselekedeteidért cserébe meg kell élned - akár itt a földön is. Saját magad "hozod létre" amikor engedsz a gonosz hívó szavának.

Mindenki a hite szerint: a szorgoskodás a fontos ebben igazán, mert ha együtt szorgoskodunk, akkor a hitünk is végül eggyé válik:)

Isten áldjon mindenkit!

* * *

2010-10-18, 11:28:56   Kata

Itt van a lényeg, kedves Zsolt: "Miért kell ráerőltetni másokra az övékét?" ...és nem csak a vallás területén. Jobban kellene tisztelnünk egymás!

Szép napot kívánok mindenkinek: Kata

* * *


WILLTORD MAGYARORSZÁG Kft.     e-mail: willtord@willtord.hu