BEMUTATKOZUNK
HÉTFŐI ZSENGÉK
FELIRATKOZÁS
PARTNEREK
Érdemes elolvasni!
 
 
 


<< vissza az archivumba

Dátum: 2010-10-11

Színek és érzelmek...

Sárga irígység, zöldszemű szörny, kékvérűek és a píros szívecske... megannyi szín, megannyi érzés...

Ma a sárgára esett a választásom... :)

Vagyis irígység...

Elgondolkodtam, hogy engem heves természetem ellenére elég nyugalommal is ellátott a Jóisten, mert nem nagyon emlékszem olyanra, hogy bárkire irígy lettem volna amiatt, mert olyat birtokolt vagy tudott, amit én nem.

Pedig gyermekként iszonyatosan vágytam egy rondazöld, pedálos Moszkvicsra, de nem is mertem elmondani a szüleimnek, mert úgy gondoltam, nem vagyunk olyan anyagi helyzetben. Mégis, ha láttam egy játszópajtásnál, akkor esetleg addig jutottam, hogy "bárcsak...", de addig sohasem, hogy dühöt, haragot, vagy irígységet érezzek, mert a másiknak van.

Ha valaki nyert valamit, vagy kollégámat, barátomat öröm érte, együtt örülök vele, sőt egy kicsit még osztozom is vele az érzésben.

Mégis fel tudok hozni pár esetet, akár a közelmúltból is, amikor mégis eluralkodott rajtam az irígység...

És ez elkezdett bosszantani... Miért vannak bennem ilyen érzések? Szégyelljem magam emiatt?

Miért irígyek általában az emberek?

Arra jutottam, hogy, mint minden rossz érzés, ez is a félelemből fakad. Nem vagyok elég jó, ha nem vagyok olyan, mint más. Nem vagyok elég jó, ha nekem nincs az, ami neki.

Hála isten a médiaszörnyeknek, ez már kisgyermek korban elindul... Nekem is kell mobiltelefon, pléjsztésön, laptop, csiniruha, mert a többieknek is van... Aztán már sportautó, medence és szilikoncici kell, különben kinéznek a többiek... vagy nem is akarnak barátkozni velem, vagyis nem fognak szeretni...

A félelem a kudarctól, az el nem fogadástól, a szeretet megvonásától, mind vezethet oda, hogy irígy legyek. Már többektől hallottam, hogy egy szakítás vagy hosszabb szingliség után haraggal tekintettek az utcán csókolózó párokra.

Egyértelmű tehát, hogy ezek az érzések az irígy ember fejében születnek meg, hiszen semmivel nem lesz rosszabb vagy jobb, attól, hogy annak a másiknak van szilikoncicije, Ferrarija, csinirucija vagy pedálos Moszkvicsa.

Saját énképemet, saját önbecsülésemet tudom egyedül megváltoztatni, és akkor már jól tudom érezni magam egy szerényebb költségvetésű ruhában is gazdagok között. Vagy büszkén tudom vállalni szerényebb keblemet playmate-k között is. Nem a féltékenység tárgyát képező dolgon múlik az én komfortérzésem, hanem attól, hogy el tudom-e fogadni azt, ami van. Ha nem tudom elfogadni, azt amim van, akkor a jó érzésem miatt kénytelen vagyok lehúzni mindenki mást, aki abban a dologban jobb pozícióban van.

Cikizhetem a szilikonmelleket, a nagy autókat, vagy a másik tánctudását, és egyéb képességeit.

És mindig van jobb, ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül.

Általában ettől lesznek irígyek az emberek, azt gondolom. És sajnos, ha a fiatal nemzedéket a televízió, a rossz példaképek neveleik szüleik helyett, akkor a helyzet rosszabbodni fog...

De hadd térjek vissza a saját felfedezésemre. Hogy én miért érzek irígységet? Kicsit most megijedtem, hogy még le is írtam ezeket a szavakat. lehet, hogy már át is nevezném...  talán nem is irígység. Talán más címkét ragasztanék rá. na mindegy, majd eldöntöd... :)

Én akkor érzem ezt a valamit, amikor az a másik, azáltal birtokol dolgokat, hogy tőlem elveszi. Nem feltétlenül lopásra gondolok, hanem arra, hogy az én rovásomra igyekszik magasabbra kerülni, nagyobb lenni. Először csak a lábamra lép, aztán már az ölemben van, és mire feleszmélek, már a vállamon áll.

Mondjuk, állunk a cseresznyefa előtt, és látjuk, hogy milyen szép, erőtől duzzadó szemek vannak feljebb... Javasolja, hogy a vállamról eléri... segítek, hiszen ez mindkettőnk érdeme... És amikor lekászálódik a vállamról, kiderül, hogy már teleette magát, és csak pár aszott darab van a markában. Vajon hinni fogok neki legközelebb is? 

Na. Én ekkor érzek valami olyasmit, mint az irígység. Persze, ez nem szebbíti meg a dolgot. Ettől még ez irígység. Most bizonytalan vagyok. Ezt vajon mondtam vagy kérdeztem? Egy biztos. Adódhatnak helyzetek, történhet bármi, egyetlen dolgot tudunk megváltoztatni, a saját gondolatainkat.

És most, hogy ezt leírtam, már el is kezdtem munkálkodni rajta...

És Veled mi a helyzet???


Barátsággal:

Űdv:

Kreutz Zsolt


 

E-mail cím:
Név:
Hozzászólás:
Ellenőrző kód, kérjük, pontosan írd be: 65Gff3D

Korábbi hozzászólások:

2010-10-11, 19:18:56   Gaboo

Richard Bach:A Messiás Kézikönyve:"Ne feledd, honnan jöttél, hová tartasz, és miért teremtetted
a zűrzavart, melynek közepében ülsz."
"Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy
magad vontad oda.
Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll."
"Minden
mi e könyvben áll,
lehet tévedés is."

* * *

2010-10-11, 18:15:18   Éva

Hát, én ezt nagyon értem. Ezt az érzést, amikor az én vállamon nő fel a másik, és learat minden babért, ami valójában engem illetne. Felnőtt néhány főnök a vállamon, az én tudásomat kihasználva, és csak azért, mert nekem nem volt lehetőségem diplomát szerezni – tehát nem lehetett belőlem vezető.
Bevallom, nagyon irigy vagyok azokra, akik tanulhattak akkor, amikor előlem elzárt volt minden fejlődési lehetőség – ezen a téren. Mert más téren is lehet fejlődni, kibontakozni, mégis hiányzik ez a fele is.
És ez egyszerűen megfogalmazhatatlan, mert ennek ellenére tisztában vagyok saját értékeimmel, harcaimmal, erőfeszítéseimmel, hogy ne döntsön le az élet vihara, büszke vagyok magamra, ahogy az öt gyerekem is rám, mégis elfog – ha nem is irigység, de – a keserűség. Igen, talán inkább így nevezném

* * *

2010-10-11, 15:37:24   Kreutz Zsolt

Igen, ezzel teljesen egyetértek...

* * *

2010-10-11, 15:11:19   Orsi

Szia Zsolt! Egy barátnőmtől azt tanultam, hogy amit másban hibaként vélek felfedezni, az bennem is ott van valamilyen formában. Tüköreffektusnak hívják. Ami nem szószerint ugyanazt a tulajdonságot jelenti, de valamit meg akar mutatni. Pl: haragudtam szegény páromra, hogy szétszórt volt és a szennyest sose tette a taróba. Azt mondtam: de én nem vagyok rendetlen! Rendet tartok magam körül! Igen ám, de rendetlenség lehet az üzleti ügyeinkben és a lelkünkben is, nem csak a tárgyaink közt vagy a fürdőszobában... Amikor ezt megértettem, azóta ha valakiben nem tetszik nekem valami, egyből azt kérdezem, hogy vajon mit akar nekem MAGAMBAN megmutatni. És előbb-utóbb rájövök. Szép napot neked!!!

* * *

2010-10-11, 15:05:27   Kreutz Zsolt

Köszi Tamás!
:) Na most akkor irígykedjek? :))))))

* * *

2010-10-11, 15:04:07   Lajos

Elolvastam a blogodat,és sok visszaköszönő dolgot találtam benne.Én se vagyok irigy,ez a gén hiányzik belőlem. Az tény,hogy bosszant,ha bemutat a média valakit aki most hirtelen, és aztán nagyon,és csak a maga erejéből ilyen multinacionálisra. /nem a Kürtre gondoltam mert azok letettek, nem is csak valamit az asztalra,nem Rubik Ernőre, és bizony sorolhatnám/.Akikre neheztelek? Akik úgy születtek és úgy is viselkednek.Ilyenkor elgondolkozom,hogy én lennék ilyen gyatra,vagy az illető ilyen arcátlan? Az aki jól él mert van esze,van kitartása,van akarása,szorgalma, nos az igen annak nagyon örülök.Még az se zavar,ha a konkurrenciám.Mert ha szorgalmasabb, ügyesebb,jöbban jött ki neki a lépés,nos ez előfordul.Élt vele/nem visszaélt/.Sajnos ezek az emberek vannak kevesebben. A többség nagyon ügyes,sajnos egy korrekt társadalomban semmire sem alkalmas.Viszont mi tudjuk,hogy hazánkban szép Abszurdisztánban ezek a potentátok.

* * *

2010-10-11, 14:55:28   Kasza Tamás

Ez egy tök jó levél, és szívemből szólt.
Nehéz a cucc. De tényleg a gondolatok megváltoztathatóak.
(Ui.: Nekem volt olyan Moszkvicsom. Igaz közösben a mostoha tesóval.)

* * *


WILLTORD MAGYARORSZÁG Kft.     e-mail: willtord@willtord.hu