BEMUTATKOZUNK
HÉTFŐI ZSENGÉK
FELIRATKOZÁS
PARTNEREK
Érdemes elolvasni!
 
 
 


<< vissza az archivumba

Dátum: 2010-08-30

A hazugság feltalálása

Két napja láttam egy filmet. Azóta azon jár az agyam és nem jutottam dűlőre... :)

Egy másodkategóriás film, másodkategóriás szereplőkkel, Jennifer Garner az egyetlen, akiről tudtam, hogy kicsoda.

Az eredeti címe The Invention of The Lying, magyarul az elég idétlen Lódító Hódító címet kapta.

Mégis rengeteg gondolatot elindított...

A film egy olyan elképzelt világot rajzol meg, amelyben nincs hazugság. Egyáltalán. Még ellhallgatás sem, ezért mindenki kimondja, amire gondol. Például a pincér kihozza a koktélt, leteszi az asztalra, majd elmondja, hogy beleivott, és meg is mutatja hol. Mivel ez az elfogadott, nem is háborodnak fel rajta. Annyira nincs hazugság, hogy nincs is rá szavuk a szereplőknek, és nem is tudják felfogni a jelentését.

A főszereplő kilátástalan helyzetbe kerül, és amikor az összes megtakarított pénzét, 300$-t ki akar venni a bankból, akkor valami agyi folyamat vagy rövidzárlat folytán azt állítja, hogy 800$-ja van. A banki alkalmazott azt mondja, hogy biztos valami számítógépes tévedés történt, és sűrű bocsánatkérés mellett szó nélkül átadja a 800$-t. A főszereplő itt ébred rá, hogy a hazugságokból (vagy ahogy ő mondja, amikor olyat állít, ami nincs is) előnyöket kovácsolhat.

Be akarja avatni a barátait, de mivel sem szavuk nincs rá, se elképzelni nem tudják a hazugságot, ez kudarcba fullad. Bármit állít, elhiszik neki.

Innentől elindul a hazugságok lavinája.

Amikor édesanyja a halálos ágyán kesereg, azt hazudja neki, hogy csodálatos helyre kerül és találkozni fog a szeretteivel, és minden csodás lesz. Ez kitudódik és mindenki tudni akarja, hogy mi lesz a halál után, így világhírű lesz. Rájön arra is, hogy örömet okozhat másoknak apróbb "kegyes" hazugságokkal.

Nem akarom a filmet elmesélni, mert, ugyan nem egy Oscar díjra jelölhető film, mégis érdemes megnézni.

De a kérdésem a következő: szerinted jó lenne egy ilyen világban élni vagy sem?


Csodás hetet Neked!!!

Üdv:

Kreutz Zsolt


 

E-mail cím:
Név:
Hozzászólás:
Ellenőrző kód, kérjük, pontosan írd be: 65Gff3D

Korábbi hozzászólások:

2010-09-11, 09:32:19   Kathy Summer

Szerintem:

Ha a hazugság nem lenne ennyire természetes és elfogadott a világunkban, de a jószándék (amire sokan hivatkoznak, hogy amiatt választják inkább a hazugságot vagy a ködösítést, hogy ne bántsák meg a másikat...) megmaradna, akkor végre megtanulnának KOMMUNIKÁLNI az emberek...

Ugyanazt az igazságot többféleképpen is lehet tálalni: kedvesen és empatikusan is, nem csak rideg tényként (akár ugyanazokkal a szavakkal...).

Én inkább elviselem az igazságot, még ha napokig fáj is, esetleg sírdogálok is miatta, de még mindig jobbnak tartom, mert egyrészt a bizalom megmarad, másrészt magamba tudok nézni, és van esélyem változni (pl. ha valaki valamelyik személyiségjegyemről mondott olyat, ami nem esett jól :D).

Néha nekem is nehéz nagy levegőt vennem, és utána elmondani, amit el is titkolhatnék - de lehetőség szerint inkább megteszem, mert hasonló szituációban nekem is ez esne jobban, még ha akkor nagyon fáj is... Mindkét félnek...

* * *

2010-09-01, 21:32:03   Denisa

A hazugságnak számtalan arca van, mint ahogy az igazságnak is. Sokszor eshetünk gondolkodóba mi is a valóság. Természetesen vannak megmásíthatatlan objektív tények, ami előtt fejet kell hajtani, de megesik, hogy szubjektív a megítélendő élethelyzet.
Hozok egy gyakorlati példát. A mi kultúránkban nagy szerepe van a házastársi hűségnek. Játszunk el a gondolattal, egy nem szép napon a pár egyike, ezt a hűséget megtöri. Teheti ezt sok okból, jelen példánkban egy véletlen botlás, ösztön reakció következménye.
Számára a történtek nem bírnak jelentőséggel, egy futó kaland volt, nem egyéb. Alapjában erkölcsös, társát szerető emberről van szó, akit a történtek által lelkiismeret-furdalás gyötör.
Tipródik mi tévő legyen, őszintén bevallja tettét, könnyítve lelkén, mert a hazugság lélekromboló, vagy legyen erős (ha már előtte ebben nem jeleskedett) és tusakodjon csendesen magában, nem megbántva párját az igazság kendőzetlenségével?
Vegyük a következő, egyben utolsó példánkat a fentiek analógiájára. A csalfaság ez esetben nem egy könnyed légyott, hanem már több ízben ismétlődő találka sorozata. Érzelmeket táplál a harmadik fél iránt. Mi tévő legyen főszereplőnk, élje tovább az életét a „minden rendben van” álcája alatt, vagy tárja fel titkát, vállalva az igazságot?
Számolva a másik lelkébe tiprásával és minden egyéb vonzatával tettének.
Remélem érezhető az árnyalt különbség és más kontextusba helyezve a hűtlenségből fakadó hazugságnak a megítélése is eltérő lesz!
Válaszom a feltett kérdésre: hazugság velejárója e világnak amiben jelenleg élünk mivel sajnos sok más bűn is itt van köztünk és ez szinte következmény. Ha egy utópisztikus világban élnénk, ahol nem lenne irigység, fösvénység, hűtlenség, gyűlölködés,….a hazugság sem kaphatna szerepet.
A hazugság nem mindig romboló és az igazság építő s a fordítottja is valós. Gondolkodjunk el mielőtt az adott szituációt mérlegelni próbáljuk!
Nem feltétlen Pandóra szelencéjét nyitogatja az, ki nem mond igazat.
Ami nagyon fontos, sőt úgy érzem a legfontosabb, hogy milyen indítatásból hazudik valaki. Szeretetett találunk mögötte vagy pont az ellentétét. Szerintem, erre kell igazán a hangsúlyt fektetni nem a puszta cselekedetre.

* * *

2010-08-31, 13:19:38   Péter

Nem értem a kérdést.
Ilyen világban élünk.
Kicsi korunkban tanulunk meg hazudni, ez a szocializálódási folyamat része. Itt és most nem kívánom bővebben kifejteni.
Jó lenne egy hazugságmentes világban élni? Nem tudom. Persze elsőre szívesen rávágnám, hogy igen. De akkor hogyan szocializálódnának a gyerekek? Akkor egy empatikus orvos nem tudná eldönteni, hogy mit mondjon a betegnek, aki lehet, hogy hazugságot vár: "Meg fog gyógyulni." Sokakat sértene, ha a szellemi képességeikről gondoltakat elmondanák nekik. A társadalom 20 %-a sértegetné a 80 %-ot. Pedig ők is értékes emberek, rájuk is szükségünk van, vétek megbántani őket azért, amiről nem tehetnek.

* * *

2010-08-31, 09:09:50   Mihály

Szerintem a hazugságot mindig kerülni kell. A legártalmasabb akkor, ha mást vagy magunkat igyekszünk becsapni vele. A közösségi lét alapja a bizalom, a hazugság ezt a bizalmat lerombolja. Nézzük például az üzleti kapcsolatokat. Pár évtizede egy kézfogás teljes biztosíték volt, ma már egy írott szerződésben sem bízhatunk. Ez is a hazugság, az erkölcsi züllés következménye. Viszont néha hallgatni is tudni kell. Ha egy rokon, ismerős megkérdez a frizurájáról, és nem tetszik, én nem vágom a képébe, hogy ronda. Megkérdezem, hogy biztosan kíváncsi-e a véleményemre. Ha a válasza nem, megértette, hogy mi lenne a véleményem. Ha erősködik, becsomagolom neki az igazságot. Például, hogy az én ízlésem szerint neki nem ez a frizura állna a legjobban. A hazugság legtöbbször a gyengék és a gonoszak eszköze.

* * *

2010-08-31, 08:33:55   Gaboo

kevesebb illúzió lenne,mert kiderülne, hogy a nejednek tényleg fontos e, hogy tessen neked a frizurája.Szerintem,ha tényleg fontos neki akkor most sem elégszik meg a füllentéseddel,hacsak nem pont azt szeretné hallani, hogy füllentesz neki. A kegyes hazugságok helyett jöhetne, a kegyes igazságok ideje is.
(ebben a témában szerencsés vagyok,megkérdezte,válaszoltam és már 7 éve úgy hordja ahogy én szeretem.)

* * *

2010-08-31, 07:51:30   cucuapu

Szerintem nem.Megkérdezné a nejem,hogy tetszik e az új frizurája?/neki tetszik./ válasz nem mert úgy nézel ki mint a saját nagymamád.szerinted mi játszódna le benne.Önértékelés?Kedvesség?tolerancia? soroljam? mi lenne velünk?Borzasztó lenne.Az együttélés alapja az udvariasság.Ami eleve kisebb nagyobb hazugságikból is áll.Persze jó lenne,ha őszintébb lenne a világ,de nem abszolút őszinte.

* * *

2010-08-30, 16:07:01   Gaboo

hogyan maffiáznánk?
egyébként előveszem a vesszőparipámat a tudatalatti méreteiről és megkérdem Valóban tudjuk, hogy mikor mondunk igazat és mikor hazudunk?
azt elhiszem,hogy hisszük, hogy tudjuk:-)))
Szókratésznak, szignifikánsan igaza van!
szép estét!
azaz van e különbség aközött, hogy valaki tudatosan hazudik, vagy csak tudatlanul...?
Ugyanakkor amikor valakivel beszélünk,szinte mindig csak arra emlékszem, hogy Én mit mondtam...:-))
Édesanyám Tripoliban dolgozott vagy 5 évig, és megszokta, hogy a nyílt utcán magyarul kifejthette a véleményét, (skorpió) a szembe jövőkről."A szokás nagy úr", majd egy év kellett mire le tudott szokni...:_)))
Egyébként egy őszinte világban,aki merne kérdezni, annak sokkal kevesebb elfecsérelt évtizede lenne.

* * *

2010-08-30, 15:58:59   Michel Márk

Ami a hazugságot illeti, annak sokféle válfaja van, de a lényegén nem változtat. Kisgyerekként én is megéltem a jóságot, a hazugságmentes áldott állapotot, aztán sikerült egészen a másik végéig eljutnom a skálának. Volt ez tudatalattitól vezérelt védekezés, hobbiból űzött játék, vagy akár kontrollt vesztett mániás állapot is. A fordulatot nálam egy Popper Péter könyvében olvasott mondat hozta meg, amely így szólt: semmi sem rombolja jobban a lelket, mint a hazugság.

Ez elementáris erővel hatott rám, és elindultam tudatosan kifelé.
Amerre most élek nem ismeretlen ugyan a hazugság, de azért nem annyira természetes része a mindennapoknak, mint otthon.

Volt idő, amikor a kérdésre, hogy miért jöttem el, azt válaszoltam, hogy már nem telt el olyan nap, hogy egy hozzám egészen közel álló ember ne hazudott volna valamit az arcomba... ráadásul olyat, amiről egészen biztosra vehette, hogy hamar kiderül hamis volta. Ez nagyon lehangoló volt.

A filmet sajnos nem láttam, de szívesen megnézném, biztosan meg is fogom ;-)

E témában a legnagyobb alkotás szerintem Jim Carreynek a Liar liar ( magyarra ferdítve: Hantaboy )

* * *

2010-08-30, 14:19:44   W. Judit

Szerintem a mostani életünkhöz viszonyítva rossz lenne, mert nem ezt szoktuk meg. Ha viszont a hazugság ismerete nélkül nőttünk volna fel sokkal könnyebb lenne az életünk.
Én annak a híve vagyok, hogy ha lehet sohase hazudjak. Apróságokban meg pláne. Hisz minek? Mert úgy könnyebb vagy egyszerűbb? Igenis vállaljuk a véleményünket! Mindent el lehet mondani másként, anélkül hogy bárkit bántanánk vagy sértenénk vele, csak kicsit gondolkozni kell.
Nekem is sokkal jobb érzés igazakat mondani és a körülöttem lévők is "elnézik" nekem mert ismernek és tudják, hogy nekem az a természetes! :)

* * *

2010-08-30, 12:08:48   ikanom

kinek lenne kegyes? nem hazudunk igy is leget? hol lenne a vége? és iagzán kinek jó ez? a kicsiből nagy lesz, és aztán nincs megállás ... nem elég hazug ez az ország igy is:-))

* * *

2010-08-30, 11:43:13   Paál Géza

Szerintem nem.

Utálnám, ha úton útfélen a pofámba vágnák, hogy ilyen vagyok, vagy olyan, mert ő a legőszintébben azt gondolja ..... pl egy anorexiás kövérséggel vádolna egy - a mi fogalmaink szerint - normál testalkatú embert ....
Káosz lenne.
Egyébként azért is utópia, mert az egész állatvilág, az egész evolúció képmutatásra (is) épül. Pl amikor a béka felfújja magát, hogy nagyobbnak látszódjék .... az is egyfajta hazugság.

* * *


WILLTORD MAGYARORSZÁG Kft.     e-mail: willtord@willtord.hu