BEMUTATKOZUNK
HÉTFŐI ZSENGÉK
FELIRATKOZÁS
PARTNEREK
Érdemes elolvasni!
 
 
 


<< vissza az archivumba

Dátum: 2010-08-23

Vuk, Szimba és Teddy egy másik szemszögből...

Vajon miért lettek Ők gyermekkorunk kedvencei?

Hétvégén a tőlem kb 50m-re lévő erdőből előkeveredett egy kisróka. Nagy kutyaugatás lett az eredménye, ezért kimentem, és akkor láttam, hogy az utcában kóborol.

Ugyan még kölyök volt, de tudvalevőleg a rókák nem mennek ember közelébe, illetve ha mégis, akkor nagy eséllyel veszettek. Éppen ezért fájó szívvel elkergettem, de közvetlen utána meglódult a fantáziám.

Gyermekkorunk meséi sokszor mennyire nem a valóságot tükrözik.

A róka egy veszélyes állat. Még akkor is, ha nem is veszett.

Vuk, főleg Pogány Judit kedves hangján, egy szeretnivaló kis szőrmók, és ugyan rendszeresen lopja a szárnyasokat, mégis a gonosz símabőrűt tartjuk negatív szereplőnek. A kutyáit pedig szerencsétlennek.

Mi lenne, ha ugyanezt a mesét más konteksztusba helyeznénk. Mondjuk egy szegény tanyatulajdonos szemszögéből néznénk, akinek minden vagyona néhány szárnyas. De nézhetnénk egyenesen a szárnyasok szemszögéből is.

Aztán ott van az állatok királya, az oroszlán. Belőle lett Szimba, a bölcs, csupaszív vezér. Mennyire nem illene az Oroszlánkirály c. rajzfilmbe egy jelenet, ahol épp elkap, majd szétmarcangol egy gazellát. Ez nem illik abba a környezetbe, amelyet a film alkotói teremtettek. Szimba imázsa nem olyan. Mi meg, ha akarjuk, gondolhatjuk, hogy Szimba esténként snidlinges chipset majszol, és limonádéval öblíti le.

De azt sem könnyű elgondolni, hogy miért az egyik legveszélyesebb szárazföldi állatból készült a gyermekek kedvenc plüssmacija, Teddy. Ki volt az első, aki kitalálta, hogy egy ilyen veszélyes állatot megalkot, és majd a gyerekek vele bújnak ágyba. Sőt, sok kisgyerek el sem tud aludni, amíg magához nem szorítja az egyik legvérengzőbb fenevadat. Illetve annak plüss-mását.

Pedig vannak olyan állatok, amelyeket nehéz lenne nem békés szerepkörben elképzelni. Miért nem bárányból, vagy csibéből lettek a gyermekek játékszerei? Ezeket az állatokat el sem lehet képzelni negatív környezetben. Bár lehet, hogy a kreatív alkotók majd elkészítik a következő filmeket: Staff, a vérengző bárány, vagy Bax, a gyilkos delfin, esetleg Chix, a vámpír-csirke.

Na, csak csapongtam egy kicsit. De ha valaki tud erre magyarázatot, akkor érdekel ám... :)


Szép hetet Neked!!!

Üdv:

Kreutz Zsolt


 

E-mail cím:
Név:
Hozzászólás:
Ellenőrző kód, kérjük, pontosan írd be: 65Gff3D

Korábbi hozzászólások:

2010-08-23, 18:07:14   Kreutz Zsolt

Mono! A kockásfülű nyulat imádtam! :)

* * *

2010-08-23, 18:06:28   Kreutz Zsolt

Péter! Köszönöm az infót és a könyvajánlót, mindenképpen igyekszem beszerezni! :)
Márk! A dülledt szemű csirke nem rossz... :)

* * *

2010-08-23, 17:35:47   Michel Márk

Váratlan öröm ennyi mélyenszántó és adatokban is gazdag hozzászólást olvasni ! :-)

( félreértés ne essék, szerintem ez nem az atomreaktor biciklitárolójáról folytatott vita tipikus esete ;-)

Tegnapi hír volt - talán mai zsöngénk ihletője is - hogy a brit üzletembereknek is kb. 1/3-a magával viszi üzleti útjára gyerekkori kis kedvencét, és az emberek többsége még felnőtt korban is vele alszik. :-O

Én el is méláztam kicsit azon, miféle pszichés gyökere lehet ennek. Alapvetően úgy gondolom, hogy a bennünk mélyen mindvégig élő belső gyermek, és ebből következő félénkség, az alvás előtti állapotnak a természetes félelmei - alvás=kis halál. ( vagy akárcsak a rossz álomtól való félelmei egy kisgyermeknek... felnőttnek )

Ezért én nem annyira csodálkozom azon, hogy a szorongva elalvó kisgyermek, vagy éppen felnőtt nem egy dülledt szemű kiscsirkét szorít magához... bár kisebbik fiamnak vízilova volt, lányomnak éppenséggel csigája... gondolom ő "sietett" segítségére álmában, ha valaki megtámadta... :-D

* * *

2010-08-23, 17:06:22   Péter

Teddy Bear Theodore (Teddy) Roosevelt elnökről kapta a nevét, amikor egy vadászat során egy sebesült medvét szánalomból megölt. A sebesült állatok a jóérzésű emberekben egyfajta (sajnálkozó)szeretetet váltanak ki. Az eset kapcsán, és azóta is, sok rajz, karikatúra, játék és film készült medvékről.
Más állatokkal kapcsolatban is elterjedtek téves érzelmek. A szelídnek tartott őzet nem szabad simogatni. Miközben szemben áll vele a simogató, egy idő után az őz megúnja, és váratlanul a simogató hasába döfi a szarvát.
Szóval az előítéletek itt is veszélyesek.
A régi, klasszikus meséknek, amelyeket nagyon szerettünk mindannyian, komoly pszichológiai alapjaik vannak. Erről szól a pszichológus Bruno Bettelheim könyve: A mese bűvölete.
Zsolt, ez neked szinte kötelező olvasmány, ha még nem olvastad. Habitusod miatt élveznéd, a tréneri munkádban pedig sok gondolatát használhatnád fel.
Üdvözlettel: Péter

* * *

2010-08-23, 16:05:10   Mono

Valóban érdekes felvetés... Nekem ezzel kapcsolatban Tom a macska jutott eszembe, aki kergeti Jerry-t az egeret, vagy Félix aki Csőrikét akarja megenni szűntelen... Véleményem szerint inkább egy kedves vadállat, mint egy megvadult és agresszív háziállat. Az én kedvencem egyébként többek között a kockásfülű nyúl, a legkisebb ugrifüles és társai. Ha akarunk találunk ilyet is. Hogy egy gyermek mit, kit választ, nagyban a szülein múlik.
Szép napot mindenkinek!
Mono

* * *

2010-08-23, 12:12:41   Kreutz Zsolt

Kriszta!
Ez mind igaz, de minek van nagyobb realitása, hogy egy kisgyermek a medvéhez bújik vagy egy nyuszihoz?

* * *

2010-08-23, 11:58:44   Kriszta

Kedves Zolt!
Érdekes felvetés. Véleményem szerint a mesék, többek között szórakoztatásra vannak kiatlálva:) illetve a mesékben az állatok emberi tulajdonsággal vannak felruházva, és valamilyen tanulság a vége. Nem hiszem, hogy annyira félreviszik ezek a történetek a gyermekeket,és ne felejtsük el az élet nagy körforgását, amit Simbának az apja, az Oroszlánkirály mesél el. Egyébként az én véáleményem szerint az állatok nem feltétlenül veszélyessek, ha betartjuk az ő területeiken a szabályokat. Ami ugye az emberekről már kevésbé mondható el. Ha a róka a ház közelébe megy, aki egyébként jobban fél, mint a gazda, annak súlyos oka van.

* * *


WILLTORD MAGYARORSZÁG Kft.     e-mail: willtord@willtord.hu