BEMUTATKOZUNK
HÉTFŐI ZSENGÉK
FELIRATKOZÁS
PARTNEREK
Érdemes elolvasni!
 
 
 


<< vissza az archivumba

Dátum: 2010-04-19

Kutyadolog...

...de a konklúzió ismét Rád vár...

Van két kutyám... pedig soha nem tettem erőfeszítést ennek érdekében.

Egyszer egy 80 kilós kaukázusi besétált a kertembe, és közölte, hogy itt fog lakni. Aztán szegény pár hétre rá elpusztult, és helyette öcsém hozott egy fehér szőrpamacsot, ezért Felhő lett a neve.

Nem sokkal később a szomszédban született 8 kiskutya, amelyek közül a legutolsó, amelyet nem tudtak elajándékozni, minden nap átlógott hozzám. Ahogy nőtt, egyre veszélyesebbé vált a történet, mert többször is beszorult, miközben át akart jönni. Ekkor mondtam a tulajdonosnak, hogy befogadom Őt is. Hihetetlen hangokat adott ki vonyítás címén, leginkább a Starwarsban szereplő Chewbaccá-ra hajazott, ezért Chubby lett a neve.

Azóta eltelt pár év, és felnőtt kutyák lettek. Chewy egy igazán okos, és gyönyörű kankutyává érett, míg Felhőt nem az eszéért szeretjük, de jó párja Chewy-nak, egyszer még kiskutyáik is voltak, de aztán Felhőt ivartalanítottuk. Őt ez nem zavarja, folyamatosan anyáskodik a kisgyerekek, sőt még a macskák fölött is.

Felhő és Chewy

Chewy azonban igazi pasi. Amikor tüzelő szuka van a környéken, Ő is beáll a kanhordákba felkeresni a hölgyeket. Ilyenkor a kerítés nem szabhat határt a vágyainak. Egy teljes hétig volt távol, csupán időnként enni tért haza, majd ment vissza Gizihez, a két utcával arrébb lakó kiszemeltjéhez, ahová nem csupán beköltözött, de 5 vetélytársát folymatosan távol tartotta Gizitől. El lehet képzelni, hogy egy hét után milyen állapotban tért haza. :)

De történt még valami. Chewy megízlelte a szabad kutyaéletet, ezért folyamatosan kerítést bontott és megszökött. Sokszor csak a nap kisebb részét töltötte itthon. Én minden nap kimentem, fegyelmeztem, kerítést foltoztam. Egyszer deszkáztam, másszor nagy zsaluköveket tettem a lyukakba. Chewy kreativítása határtalan. Minden reggel lyuk- foltozás-fegyelmezés. Tudta, hogy rosszat csinált, ezért többnyire laposkúszásban közlekedett. (Tavaly lett vadiúj kerítés építve.)

Mára a kerítés úgy néz ki, mint a leglepukkantabb viskó kerítése, vagy az M7-es autópálya. Most zsalukövekkel, pallókkal, deszkákkal és fémlemezekkel van kifoltozva. Ma reggelre jutottam el odáig, hogy már nincs kibontható rész (elvileg), ezért ma reggel kivételesen találkoztam a kutyáimmal.

A reggeli kávét a teraszon fogyasztottam el, ők mindketten leverten, mélabúsan feküdtek mellettem. Feladták a harcot. Legalábbis úgy tűnik.

Megízlelték a szabadságot, vágytak rá, tőlem nem kapták meg, máshol keresték...

Látsz párhuzamot az Ő viselkedésük és az embereké között? Akár az élet dolgaihoz, a párkapcsolatokhoz, a küzdelmeinkhez is sok levonható következtetést találok...

Azt hiszem, mindenkinek jobb lesz, ha időnként kimegyek Velük sétálni az erdőbe, mint régen...


Csodás napokat!


Üdv:

Kreutz Zsolt


 

E-mail cím:
Név:
Hozzászólás:
Ellenőrző kód, kérjük, pontosan írd be: 65Gff3D

Korábbi hozzászólások:

2010-04-25, 12:24:02   Kreutz Zsolt

Köszi, Gabi!
Egyetértek! :)
Üdv: Zsolt

* * *

2010-04-23, 13:52:13   Seres Gabi

Én azt gondolom, hogy a felelős állattartás alapköveinek egyike, hogy az állat megvétele vagy befogadása pillanatában eldöntjük, hogy szeretnénk-e utódokat tőlük, vagy nem. Ha nem, akkor az állat egészsége szempontjából megfelelő időpontban (kb.7-8 hónapos kor) ivartalaníttatjuk őket. Ezzel tartozunk a környezetünknek, magunknak, és legfőképp az állatainknak. Nem kell ugyanis olyan vágyakat átélniük, amelyeket nem tudnak (jó esetben) kielégíteni, vagy ha igen, akkor a penitenciát kirója a gazdi. Nem fognak elcsavarogni, ami veszélyezteti az életüket, nem fognak verekedni, ami veszélyezteti az épségüket, egészségüket, a gazdit meg nem eszi a franc, hogy hol lehet vajon szeme fénye kutyusa, cicusa. Igen, tudom, hogy az ivartalanítás után nagyon oda kell figyelni az állat táplálására, de ez azt hiszem megfizethető ár az állat egészségéért, és a mi nyugalmunkért. Ami a szabadság érzését illeti: a cicusod úgyis oda megy, ahova akar, de ha a kutyusod teszi, az már gáz. Egy kutyánál elég egy szag vagy bármi más inger, ami a legjámborabb állatot is támadásra készteti. Mit szólnál, ha arról kapnál hírt, hogy a gyermekedet egy utcán szaladgáló kutya megsebesítette? Esetleg ennél súlyosabb történt? Hogyan élnél tovább azzal a tudattal, hogy a kutyád egy embert súlyosan megsebesített, esetleg egy gyereket halálra mart? Jó, hogy nyitva a kapu, de vállalod a felelősséget? A társállataink szabadsága a lakásunk vagy kerítésünk határáig terjedhet, és aki ezzel nincs kibékülve, az ne tartson társállatot. A kutyákkal rendszeresen kell játszani, vinni őket kutyasuliba, vagy egyszerűen csak sétálni, és akkor kisebb a késztetés bennük, hogy kint keressenek unaloműző elfoglaltságot. Ne haragudjatok, de 20 évig Rotikat tartottunk, 10 éve meg a macskák a szerelmeim, szóval ezért most csak erről az oldalról tudtam megközelíteni a témát. Értem én az áthallást is, de most csak erre futotta. Bocs.

* * *

2010-04-22, 10:30:13   Kreutz Zsolt

Hát már hogyne jutott volna eszébe... De egyrészt úgy gondolom, hogy a szukagazdák felelőssége a "nemkvánt terhesség". A kangazdák felelőssége meg a kordában tartás. Másrészt Felhő kb kétszeresére hízott eme kis beavatkozástól...

* * *

2010-04-21, 03:54:04   Michel Márk

Sziasztok :-)

Énnekem most elsőre az ütött szöget a fejembe, hogy "Felhőt cseppet sem zavarja hogy ivartalanították" , míg Chewy esetében ez a "megoldás" gazduramnak eszébe sem jutott... inkább megadóan foltozgatta a kerítést nap mint nap, és fegyelmezgette a "rosszalkodó" "igazi kankutyáját". ;-)

...nitsak, nitsak, mégis forog a Freud? :-D

Most arra gondolok, hogy biztos nagy örömet szereztem sikeres visszaérkezésemmel és azonnali hozzászólásommal... :-P

Ami pedig a téma "magvasabb" részét illeti - még így ivartalanítás előtt - csak politikai párhuzamokat tudnék levezetni belőle, de azért Zsolttól úgy kikapnék, mint Chewy... ;-)

* * *

2010-04-20, 19:52:02   másik Kreutz

Az a "szerencse", hogy az ellopott/elveszett állatok néha visszakerülnek a szerető gazdihoz..."mert a kapu nyitva maradt"

* * *

2010-04-20, 19:45:13   Gyöngyi


Állattartás... mesélhetnék.

Sajnos vannak olyan "leseírommitgondolokróluk-emberek" köztünk, akik előszeretettel veszik-lopják el mások állatait.. holott NEM minden esetben kósza az az állat. Pl. nyakörvvel ellátott macskát miért kell ellopni-lenyúlni? Ő tartozik/tartozott valakihez... és hiányzik neki.

Mint nekem a gyönyörű szép vörös macskám... :(

* * *

2010-04-20, 13:50:38   Kathy Summer

Nos, bár én macskás vagyok, azért annyira ismerem a kutyákat, hogy tudjam: szükségük van szabadságra - és a legjobb, ha ezt a gazdival élhetik át. Már ha igazán jó viszonyban vannak egymással. Ha meg nem, akkor meg nincs értelme kutyát tartani...

Ha az embernek van egy állata, akkor az nem csak annyiból áll, hogy "van nekem egy" - hanem "vagyunk egymásnak" - bár néha furcsán tekintenek az emberre, ha szinte családtagként tekint kedvencére, szerintem ezt nem nagyon lehet másképp.

Az, hogy enni adunk neki és kicseréljük a vizét, stb., az nem igazi kapcsolat, nem igazi felelősségvállalás (pont ezért nem igazán tudok kibékülni a gondolattal, hogy olyan állatom legyen, amelyikkel nem igazán tudok személyes kapcsolatot kialakítani, pl. halak...)

Néha nyaralni megyünk, olyankor nem mindig vihetjük magunkkal. És nem mindegy, hogy rá merjük/tudjuk-e bízni valakire. Ha csak "van nekem egy"-kapcsolatban vagyunk vele, akkor elég, ha a szomszéd ad nekik "tápot" - ha ennél több, akkor mi magunk is érezni fogjuk a hiányát, és legalább annyira várjuk az újbóli találkozást, mint a "vagyunk egymásnak"-állatunk.

És ez szerintem értelmezhető a párkapcsolatokra is...

Azzal viszont nem értek egyet, hogy hagyjuk nekik nyitva a kaput - egyrészt az ő érdekükben (hisz akár bajuk is történhet, mert nézhetik őket kóbor kutyának, és esetleg bánthatják őket vagy el is üthetik őket figyelmetlen autósok, főleg, ha maguk a kutyák is szeleburdik egy kicsit), másrészt pedig a "járókelők" érdekében sem, hiszen megijedhetnek tőlük, főleg a kisebb gyerekek, stb. Szerintem törvényi szabályozás is van erre, ami egyébként teljesen jogos... (ebben viszont nem vonnék párhuzamot a párkapcsolatokra vetítve...)

Ha nem vagy benne biztos, hogy ha szabadjára engeded, a kutyád visszajön Hozzád, akkor meg nincs értelme "tartanod" őt - mert akkor csak egy "van nekem"-kapcsolatban vagytok. Annak mi értelme? Ő is egy érző lény, nem egy tárgy, amit "birtokolni" kell és pl. villogni vele, mint egy játékszerrel, vagy csak azért tartani, mert az trendi, vagy jó fényt vet Rád, mert elmondhatod: "állatbarát vagyok".

Azt mondják, a kutyák a gazdijukhoz kötődnek, a macskák a "házhoz" - szóval főleg nem értem, miért ne jönne haza... Ha csak felelőtlenül nyitva nem hagyta nekik valaki a kaput, és elütötték :( Arról meg nem ő tehet...

Tehát szerintem itt nem a bizalom a kérdés, hanem megint csak a felelősség...

* * *

2010-04-20, 01:41:01   Kreutz Zsolt

Zsu, Ili, János!
Szép gondolatok... :)
Köszönöm!
kzs

* * *

2010-04-20, 00:09:37   Bölkény János

Ne keresd a párhuzamot eb és ember közt:)

Mindkettő ösztönlény - vagyis emóciók vezérlik. A különbség a két faj között, hogy nekünk embereknek saját magunkban is vannak korlátaink.

Míg ezeket nem győzzük le és nem merjük (elsősorban magunknak) beismerni gyengeségünket, addig csak bontjuk a kerítést és végül rájövünk, hogy nem is akartunk igazán átjutni a túloldalra...

A kutyád beismerte, Te felismerted: Ő bizony Veled akar csatangolni, felfedezni és átjutni a kerítésen.

De inkább megosztom Veletek az egyik kedvenc idézetem, talán többet elmond:

"Szabadság az, ha megválaszthatom
Kitől, s mitől függjek"
Fodor Ákos

* * *

2010-04-19, 22:24:17   Kosiba Ili

Igen a szabadság! Ha már állatkákról beszélgetünk itt vannak azok a bizonyos mókusok... Tudjátok, akik ott vannak bent a saját ketrecükben és hajtják belülről azt a bizonyos mókuskereket. Nekem az az érzésem, hogy a mi szabályozott, korlátozott világunkban nincs csodálatosabb, mint amikor megízleled, hogy ki lehet törni ebből a mókuskerékből, ha akarsz. Erre számtalan lehetőséged van, de ahogy Zsolt kutyáinak is, ahhoz kerítést (az önmagad által felhúzott kerítéseket) kell bontani. Nekem sikerült a saját szabad vállalkozásommal. Nem volt könnyű, de a SZABADSÁGÉRT megérte!
Remélem minél többen tapasztalják meg ezt az érzést. Persze a többség megijed ettől és mikor lépnie kellene, feladja minden célját, vágyát, tervét és újra bezárja magát a saját, "biztonságos" korlátai közé.
Bárt gondolom, hogy Ti, akik ezen az oldalon vagytok, inkább a kerítésbontókhoz tartoztok!
Szép estét!
Ili

* * *

2010-04-19, 22:20:52   Zsu

Ha nyitva hagyod a kaput a kutyáknak,akkor egy idő után nem is lesz olyan érdekes és fontos az a nagy szabadság.Hiszen tudják hogy bármikor mehetnek,nem kell szökni.
De ehhez elengedhetetlen a bizalom,hogy tudd hogy visszajönnek...

* * *

2010-04-19, 22:03:20   Kreutz Zsolt

Mse! Igen. Ezt. :)
Gyöngyi! Csak a Te kedvedért szerzek valami macskás sztorit... :)

* * *

2010-04-19, 21:56:29   Gyöngyi

MINDENHOL ott vannak a párhuzamok...

Várom a következő bejegyzést, ami a két macskáról szól(hat) majd.. :D:D

* * *

2010-04-19, 21:15:49   mse

Épp fogalmaztam a szavakat mikor az utolsó mondatodban leírtad. Kell a kaland, a felfedezés! Mindenkinek. Én is kimegyek az erdőbe néha az én picikéimmel és határtalan boldogságot érzek rajtuk, illetve azt, hogy a "helyén" vannak, vagyis úton a felfedezésben. Ez van, ezt szeretjük. :)

* * *


WILLTORD MAGYARORSZÁG Kft.     e-mail: willtord@willtord.hu