BEMUTATKOZUNK
HÉTFŐI ZSENGÉK
FELIRATKOZÁS
PARTNEREK
Érdemes elolvasni!
 
 
 


<< vissza az archivumba

Dátum: 2010-02-01

Mi az, ami 100%-ban csak rajtunk múlik?

Nem vagyok fanatikus! Tisztában vagyok azzal, hogy igenis vannak körülmények. De...

... talán meggyőzhetlek, hogy van, ami csak Rajtad áll! :)

Pár hete épp a körútra igyekeztem ráhajtani az ellenkező oldalról, ahonnan tilos volt. Nagyon siettem, ezért le akartam rövidíteni az utat, és nem mentem keresztül a körúton, hogy majd kacsakaringósan visszajöjjek, hanem nagy ívben balra kanyarodtam. Nem tudtam azonban egyből besorolni, ezért pár másodpercre feltartottam a mögöttem jövőket.

A közvetlenül utánam jövő nagy terepjáróból egy 50-es korú férfi már dudált, majd ahogy mellém ért elkezdte dühösen rázni az öklét. Ilyenkor többnyire leolvasható a szájról, minden szó, és a különféle jelek, melyet többnyire ujjunkkal mutatunk, egyértelművé teszik nemtetszésünket.

Én ekkor mégsem ezt választottam, hanem széles mosoly kíséretében dobtam egy puszit a terepjárós úrnak.

Tizedmásodpercnyi megdöbbenés, majd kacagás következett. Legyintett egyet, és nevetve továbbhajtott. :D

Tudod, mit gondolok?

A körülmények nem mindig állnak a teljes befolyásunk alatt, bár tapasztalatom szerint azoknak a jó részét is mi teremtjük.

De!

Az, hogy a körülményekre hogyan reagálunk, már 100%-ig a mi döntésünk!

Minden pillanatban dönthetünk, hogy dühösek leszünk, vagy sem. Elhagyjuk magunkat a nehézségek hatására, vagy dacolva a körülményekkel és nagyobb lelkesedéssel még egyszer belevágunk.

Minden pillanatban dönthetünk bármelyik helyzetről, még akkor is, ha egyszer már rosszul döntöttünk. Lehet, hogy másodjára már nehezebb helyzetben leszünk, de akkor is dönthetünk helyesen. Az élet nagyon sokszor ugyanolyan helyzeteket sodor elénk, mint korábban, mert újabb esélyt akar adni arra, hogy helyesen reagáljunk. Gondolj csak a korábbi párkapcsolatodra, vagy főnöködre! Nem ugyanazt kaptad vissza még egyszer, ha nem oldottad meg a feladatot az előzővel?

Ha nem vesszük a lapot és megint nem oldjuk meg a feladatot, akkor lehet, hogy már egy kis fricskát is kapunk mellé, hogy felébredjünk. De miért várnánk meg? :)

Te hogy látod ezt? Tudsz Te is olyan történetet, ami példázza a helyes döntést? Vagy akár olyat, amikor elsőre nem ment?

Csodás hetet és jó döntéseket kívánok Neked!


Üdv:

Kreutz Zsolt

 

E-mail cím:
Név:
Hozzászólás:
Ellenőrző kód, kérjük, pontosan írd be: 65Gff3D

Korábbi hozzászólások:

2010-03-09, 11:59:10   Virág Zsóka

Kedves Zsolt!
A saját jelenlegi élethelyzetem adta az indíttatást ,hogy egy pár sorban hozzászóljak. Lassan 2 éve engem is utolért egy betegség. Ennek köszönhetően,megingott a család és a bevétel,mivel én voltam az egyedüli pénzforrás. Addig a pontig ,azt hittem ,mindenre képes vagyok... Többször feladtam,de mindíg talpra álltam,de csak egy kicsit sikerült. Úgy éreztem az élet most nagy feladat elé állított. Lenni vagy nem lenni ,nálam már ez volt a tét. Pedig nem ez a jellemző rám.. Amikor már gyermekeimnek az alapvető dolgokat sem tudtam megadni,itt az ételre bérletre, is gondolok majd még a fedél is elszaladt és barátokhoz kerültünk átmenetileg:( ugy éreztem innen ,már nincs vissza út:( Csak azt láttam hogy nem látok utat amin eltudjak indulni...Munkát sem találtam,tehát teljes káosz!.És ekkor ha hiszitek ha nem kaptam egy telefont ami ismét erőt reményt hitet adott...Éppen most készülök az állásinterjúra,és hiszem hogy sikerül..:) Nem az a lényeg hol vagy most, hanem az hogy onnan ,hová akarsz eljutni... Mi a nagyon jóból a semmibe estünk ,de a hitünk és kitartásunk segített abban ,hogy újra felálljak. Ami ebben a történetben plusz hogy a gyerekeimmel még közelebb kerültünk egymáshoz és példaértékű pedig most 13 és 18 évesek, de a hozzám és a kialakult helyzethet, ahogy álltak példaértékű... Remélem segíthettem ezzel a kis történettel valakinek ,aki úgy érzi ,nincs tovább.. Én azt mondom Soha Senki Ne adja fel ,mert lehet pont a cél előtt száll ki!!!!!!!! Zsóka

* * *

2010-02-05, 20:46:44   Kreutz Zsolt

Kedves Mihály!
Köszönöm a fülhallgatós történetet, nagyon tetszik!
A szabályok jók! (Feltéve, hogy valóban jók:) De eme kis történet szempontjából irreleváns, mert akár előfordulhatott volna úgy is, hogy szabad balra kanyarodni, és ebben az esetben is feltartom az említett urat. Itt a lényeg az volt, hogyan lehet jó hangulatot teremteni. :D
Üdv: kzs

* * *

2010-02-05, 10:48:08   Mihály

Kedves Zsolt és Többiek!

Én sem értek egyet ezzel a balkanyarral, talán a KRESZ az az egyik szabályrendszer, amelyik betartása mindegyikünk biztonságának elemi záloga. Persze nem vetek Rád követ, mert én sem érzem magam különbnek.
De:
Engedjétek meg, hogy Bogár László egyik könyvéből idézzek:
"A nyugatias társadalomszerveződés hétköznapi szintje ugyanis három fő pillérre épül:
1. Vannak világos szabályok.
2. Ezeket mindenki betartja.
3. Természetesen én is betartom, és így mindenki jól jár.
A magyar társadalom azonban már évtizedek óta ellenkező irányba halad.
1. Egyre inkább úgy véli, hogy nincsenek világos szabályok.
2. Ha vannak is, úgysem tartja be őket senki.
3. Én sem tartom be, mert az jár jól, aki "ügyes" (vagyis lop, csal, hazudik stb.), tehát nem tartja be a szabályokat."
Kéretik mindezen elgondolkodni!
Van egy történetem is:
Egy jó darabig Volánbusszal jártam dolgozni az agglomerációból Pestre. Hazafelé többször megtörtént, hogy kimerülve a munkától és állva a tömegben a többnyire "kipufogóbüdös" buszon mellém keveredett egy fülhallgatós gyerek, akinek totál hangerőn ment a tücs-tücs. ebből én persze csak egy idegesítő zajt hallottam. Ilyenkor kedvem lett volna beszólni, de nem tettem, csak ment fel bennem a pumpa. Így nem csak kimerülten értem haza, de ingerülten is. Aztán egyszer mellém ült egy ilyen srác. Még kb. fél óráig kellett hallgatnom. Ment fel a pumpa, de egyszer csak totál nyugalom uralkodott el rajtam. Megértettem a megoldást. Óvatosan előhúztam egy papírzsebkendőt. Két darabot szépen letéptem belőle. Apró galacsinná gyúrtam és betömtem a füleimbe. Csend és békesség vett körül és szép volt az élet!

Gráf Mihály

* * *

2010-02-04, 16:37:46   Kreutz Zsolt

Szia Gyula!
Igen, ez is egy nézőpont.
Én mégis úgy érzem, hogy azzal, hogy feltartottam pár másodpercre, nem okoztam akkora bajt, mint amekkora jókedvet okoztam azzal, hogy mosolyogva ment tovább, talán át is adta másoknak, és lehet, hogy el is mesélte egy társaságban, ahol másokat is jókedvre derített.
Az, hogy teszek a szabályokra, talán ebben a formában nem teljesen helytálló, de tény, hogy nem követem kényszeresen azokat.
Egyébként meg az vesse rám az első követ, aki még soha nem hágott át egyetlen szabályt sem.
Csodás és mosolygós napot!
kzs

* * *

2010-02-04, 11:10:56   Gyula

Én sajnos másra gondoltam a történet során: megint egy önző valaki, aki a saját időnyerése érdekében tesz a szabályokra, és másnak okoz kellemetlenséget / időveszteséget.
Ezen a tudati szinten nem kellene "előrébb" tartani? Az embernek nem csak a saját szemszögéből kell néznie a világot, hanem abba is belegondolni, hogy a másik mellette hogyan éli ezt meg!
Szerintem

* * *

2010-02-02, 12:32:39   AboLaca

politika? oh, most látom csak :-))))

* * *

2010-02-02, 12:14:16   Kreutz Zsolt

Ebben aztán semmi politika nemvót... :)

* * *

2010-02-02, 11:31:01   AboLaca

........a szerény véleményem pedig az, hogy Te ne kanyarogjál se kis ívben se nagy ívben balra. vegyünk egy határozott jobbost és menjünk egy darabig egyenesen.

* * *

2010-02-01, 16:00:04   www.optimistaklub.hu - Rózsahegyi Márk

:-) Akkor dobok én is egyet, és elmesélem mi történt velem.
Reggel felkeltem és azt mondtam na, ma pesszimista napot húzok, és mindenkivel mocsok leszek. Autozóm és valaki nyomakodik, hát nem engedtem be. Következő bengedte, és a követekző sarkon ő se nengedte be a nyomulos másik autóst.
Minap mondom, okés akkor huzzunk 19-re kártyát, és optimista napon lesz. Szitu hasonló nyomul az autós, és .... bengedem. Megköszöni. Nézem a következő sarkon ő is bengedi. Mi lett az eredménye, rájöttem 100%-ban az én kezenben van az irányítás. Mire használom rajtam múlik. Érdmes kipróbálni, működik!

* * *

2010-02-01, 12:45:38   W. Judit

Valóban nem egyszerű: dönteni és reagálni.. Hmm..
Nekem egy nemrég megesett sztori jut eszembe apukám új nejével kapcsolatban. Havonta egyszer találkozunk és kb. ennyiszer beszélünk telefonon is, de 5 mondat után kiakaszt. Menetrendszerűen és bár tudom előre mi lesz mégis váratlanul ér és mindig utólag jut eszembe mikor mire mit kellett volna válaszolnom, és rendszerint infarktusközeli állapot kerülget mire végre letesszük.
Aztán nemrég felhívott és a következő futott át az agyamon: Nem ismer, fogalma sincs mit csinálok vagy mit nem főleg azt hogy miért ezért nem alkothat objektív képet rólam, vagyis amit mond, annak nincs valóságalapja, tehát NEMIS RÓLAM BESZÉL!!! Ez olyan megkönnyebbülést okozott amit le sem tudok írni, és csak hallgattam, hallgattam amint kritizál és felülbírálja számos korábbi döntésem, majd nyugodtan és hűvösen azt mondtam neki: NINCS IGAZAD !!!
Annyira meglepődött, hogy még levegőt is vett, majd beszélt még valamiről és elköszöntünk.
Azóta már nem tud megbántani én meg bármit meghallgatok tőle szemrebbenés nélkül és szívesebben megyek át apuhoz. Végülis ez volt a cél :)
Néha meg kell húzni a határt, el kell döntenünk kinek a véleménye számít és kié nem, és ami nem ránk vonatkozik ne vegyünk magunkra!!! :)

* * *

2010-02-01, 11:03:21   Kovács Lajos

Sokat autózom a városban,így két sztorit is leírok.Az egyik. Nyár rekkenő hőség.valaki tolakodni próbál,de rossz űtemben a kollégám aki vezet ezt megvalósíthatatlanná teszi.Az illető átkiabál.Nem dicsér,trágár szavakkal ecseteli a családom szexuális szokásait,és hovatartozását.Ezek után én kedvesen kiszóltam neki/a fiam lehetett volna/. Ej édes komám,hát erre tanított édesanyád,hogy így beszélj egy másik emberrel? Egy ideig szóhoz se jutott.Majd elkezdett röhögni,és azt mondta:Na ilyet se hallottam még.A másik 13-15 körüli fiú a járdárol leugorva átszaladt elöttem,jókora fékezés, közepette már kezdtem káromkodni,de mire megszólalhattam volna, futás közben hátrafordult és dobott egy puszit.Amitől rögtön elnevettem magam, és kiszóltam neki,Te vigyázz mert még elgázolnak.Egyébként nekem egy módszerem,hogy ha valaki kiabál,én fapofával végighallgatom,majd csendben megkérem:Ha megtenné,hogy mégegyszer elmondja,mert nem értettem amit mond.Még nem volt olyan aki másodszor is kabált volna velem.

* * *


WILLTORD MAGYARORSZÁG Kft.     e-mail: willtord@willtord.hu