BEMUTATKOZUNK
HÉTFŐI ZSENGÉK
FELIRATKOZÁS
PARTNEREK
Érdemes elolvasni!
 
 
 


<< vissza az archivumba

Dátum: 2009-07-06

Lesz oktatás... leszoktatás...

Vajon mennyiben járul hozzá az oktatási rendszerünk ahhoz, hogy a gyerekekből sikeres, kreatív, problémamegoldó felnőtt váljék?


Szerintem pontosan annyiban, mint amennyiben a gyógyszeripar segíti, hogy egészségesek legyünk.

Ha ez túl őszinte volt, sajnálom. Zárd be az oldalt és ne olvasd el ezt a zsengét!

Egyik nagyon kedves olvasónktól kaptam egy videót, melyen Sir Ken Robinson beszél arról, hogy az oktatási rendszer hogyan öli ki a gyerekekből a kreativítást. Többször megnéztem, engem lenyűgözött!
Köszönöm, Marika!

Nem is szaporítom a szót, ha van kedved, nézd meg, aztán beszélgessünk róla.

Íme a video! (Ha az angol verzió nehézségeket okozna, akkor a subtitles fülecskénél ki tudod választani a magyar feliratot!)

Mindössze 19 perc. A fickó meg szenzációs, hallgasd meg!


Csodás hetet Neked!

Üdv:

Kreutz Zsolt

 

E-mail cím:
Név:
Hozzászólás:
Ellenőrző kód, kérjük, pontosan írd be: 65Gff3D

Korábbi hozzászólások:

2009-07-09, 20:42:48   Lakuda

Talán van annak is köze van ahhoz, hogy az iskola olyan lett amilyen, hogy a nyugati oktatás a jobb agyfélteke számára szinte semmilyen stimulációt nem kínál. A tanulás az értelem és a memória fejlesztéséből azaz adatok, évszámok, definíciók bemagolásából áll. A jobb agyfélteke feladata lenne, hogy az ismeretmorzsákat egy nagy egésszé fogja össze és így fenntartsa a motivációt. A mostani oktatási rendszer érzésem szerint olyan, mint amikor a zenetanulásnál dalok helyett állandóan a skálákat gyakoroltatják. Pont ez volt Kodály nagy felfedezése, hogy a népdalokon keresztül érti meg a növendék a zenei összefüggéseket.

* * *

2009-07-07, 09:31:33   Kreutz Zsolt

Szia Cecília!
Azt hiszem, hogy a lényeges különbség, hogy a mi oktatási rendszrünk nem ad sikerélményt a gyermeknek. És most nem az 5-ösre gondolok. Természetesen soktismeretlenes az egyenlet, talán mégis számít a nem, az egyéniség, és sok minden más is. És ezeket az alapvető különbségeket nem veszik figyelembe. Pedig egy durva kritika az egyiket földbe tiporja, a másikból pedig előhozza a szunnyadó oroszlánt...
Üdv:
kzs

* * *

2009-07-07, 07:12:53   Cecília

Két gyermekem van egy fiú és egy lány,de a nem szerintem nem is lényeges. Egyformán neveltük mégis teljesen különböznek.Ez rendben is lenne de az alapvető különbség az a tanuláshoz a tanárokhoz való hozzáállás.A fiam szerint a tanárok egy alantas másodrendű lények akiknek az a dolguk, hogy Őt gyötörjék.? Elgondolkodtató hogy mi történhetett az évek folyamán. Én úgy nevelkedtem hogy a tanárt tisztelni kell és mindíg neki van igaza.Ezt adtam át a fiamnak is. Én még ezt hittem is annak idején de már nem vagyok róla meggyőződve.Ennek ellenére sohasem ugrottan be a suliba és vertem meg a tanárát mert nem tetszett ahogyan bánt a gyerekemmel.!!! Talán nem is a gyerekekkel van a baj.Azt hiszem a szülők jelentik a fő problémát.
A lányom képes megszeretni a legutálatosabb tanárt is és képes neki elnézni a hiányosságokat de észreveszi azokat. De csak egy éve van ez így.
Lehetősége volt 1 évet angol iskolában tanulni és úgy jött haza mintha teljesen megváltozott volna, az én lázadó gyerekemből egy kedves életvidám csaj lett aki megtanulta hogyan kell tanulni és főleg miért, mi a célja az életben.Ez is elgondolkodtató. Miért kell ehhez egy idegen ország, egy olyan közösség ahol senki nem szól hozzá az anyanyelvén és miért mondja a gyerek hogy nem akar hazajönni mert ott sokkal jobb tanulni.Vajon mit csinálnak jobban mint mi itthon.

* * *

2009-07-07, 00:03:41   Kreutz Zsolt

Kedves Mihály!
Úhhhhh, annyira szívemből szóltál... Nagyon ritkán egy gyermek életében van egy tanár, vagy inkább pedagógus, aki tényleg nyomot hagy a szívében. És én teljességgel biztos vagyok benne, hogy Te sok gyermek szívében hagytál nyomot, és sok gyermek köszöni ezt meg Neked kimondatlanul, vagy kimondottan.
Le a kalappal!!!
Üdv:

Kreutz Zsolt

* * *

2009-07-06, 21:55:59   Stemler Mihály

Kedves Zsolt!
Kedves Zsolt!

Nagyon köszönöm, hogy megint megosztottál velünk valamit, ami nagyon csodálatos és sajnos igaz!Alapszakmám szerint tanító és testnevelő tanár vagyok. Pályaelhagyó... Miért? Azért, mert a gyerekeket szerettem, azt akartam jól érezzék magukat és úgy tanuljunk, hogy az élvezet legyen. Felfogásom az volt, és ma is vallom, hogy csak a készségtantárgyakat szabadna tanítani a gyerekeknek egészen 5. osztályig és akkor talán kreatív, életigenlő, boldog gyerekeink lennének! A lexikális tudást, meg tanulják meg később. Ezt vallotta dr. Szentgyörgyi Albertünk is, ha szabad ilyet ma mondani, hogy a lexikonokból a tudás nem vész el, de a gyerekeket gondolkodni és élni tanítsuk meg, hogy később tudják használni a könyveket! Elfelejtettük... Mikor volt az , amikor arról beszélhettem egy nap kezdetekor az iskolában: Hogy vagy kedvesem? Mi történt Veled? Mert ennél fontosabb információ nincs a tanítás elkezdéséhez!!! És pihenés képpen óra közben arról beszéltünk kinek mi az álma (!) aztán ezt rajzoltuk a rajzórán, ezt játszottuk el irodalom, azaz dráma órán. Majd tesnevelésen foglalkozáson közösségépítés volt, mert sorversenyek közben a gyengék és az erősek válogatva kerültek a csapatokba. És meg kellett találni, hogy a "kövérebb" gyereket vagy az vagy a kevésbé ügyeset mivel ösztönözhetjük, hogy mégis mi nyerjünk... És közben énekeltünk népdalokat! Persze ez mind törvénytelen volt, és Én elfogadtam, hogy minden ami jó az törvénytelen!? De erről ma inkább hallgassunk... Köszönöm, hogy meghallgattatok! Baráti szeretettel, a Hétfői Zsengék nagy rajongója:))) Misi

* * *


WILLTORD MAGYARORSZÁG Kft.     e-mail: willtord@willtord.hu