BEMUTATKOZUNK
HÉTFŐI ZSENGÉK
FELIRATKOZÁS
PARTNEREK
Érdemes elolvasni!
 
 
 


<< vissza az archivumba

Dátum: 2009-06-29

NA, EZ ÉRDEKES LETT, FELCSIGÁZTATOK!

A múlt heti zsengére nagyon érdekes válaszok jöttek... Folytassuk a vitát...


Ha a szenvedélyről beszélünk, hasonló a helyzet, mint sok más fogalom esetén. Neveltetés, környezet, habitus, és még sok minden más befoilyásolja, hogyan vélekedünk a dologról.

A szenvedély lehet negatív, pozitív előjelű fogalom, vagy akár semleges is... Te hogy látod?

Lehet, hogy sokan nem is ugyanazt értitek alatta, mert egy másik fogalommal nevezed meg ugyanazt a dolgot. Amitől élettel telik meg az, amit teszel.
Megszállottság, égő vágy, belső tűz, fanatizmus, lelkesedés... és még sorolhatnám.

Van egy történet, ami nagyon rég történt, vagy nem történt, de akár meg is történhetett volna.

Egy utazó tér be egy városba, és lát egy csomó embert, akik óriási köveket cipelnek. Odalép a legközelebbihez és megkérdi, mit csinál.

Erre az: cipelem a köveket, de már nagyon unom, kivagyok, izzadok. Nem embernek való munka ez, de hát meg kell élni valamiből, majd kedvetlenül felkapta a következő követ.

Az utazó nem sokkal arrébb kiszúrt egy másik embert, aki sokkal jobb benyomást tett rá, pedig ugyanezt a munkát végezte. Pörgött, egyáltalán nem tűnt kedvetlennek, sőt élet áradt belőle. Odalépett ehhez is és megkérdezte őt is, mit csinál.

Ő csillogó szemmel, jókedvűen válaszolta: Építem a katedrálist! - majd gyorsan ment folytatni a munkáját.

Tudom, most szkeptikusan kérdezhetnéd, mitől lennél Te ilyen lelkes, majd sorolhatnád a körülményeket...

De!!!

Továbbra is állítom, hogy bármilyen munkát, bármilyen tevékenységet lehet ilyen szenvedéllyel, lelkesedéssel, tűzzel végezni.

Kérdéseim:

1. Egyetértesz?
2. Mi kell hozzá, hogy valóban így legyen?
 

Csodás hetet Neked és jó katedrális-építést!




Üdv:

Kreutz Zsolt

 

E-mail cím:
Név:
Hozzászólás:
Ellenőrző kód, kérjük, pontosan írd be: 65Gff3D

Korábbi hozzászólások:

2009-06-30, 03:20:30   Kreutz Zsolt

Bea!Köszi a választ! ;-)
Erika! Éva! Köszönöm! Egyre kerekebb... Illetve egyre jobban felépül az a katedrális... :-)

* * *

2009-06-29, 21:49:32   Éva

Egyetértek az elhangzottakkal, én azonban tennék még hozzá egy keveset:)
Szeresd azt, amit csinálsz!
Lehet szeretni. Még akkor is, ha nem álmaink munkahelyén ülünk, és nem rólunk szól a munkahely.
Két megoldás lehet: tovább állunk, de mi van, ha a lehetőségeink, és a korunk korlátokat szab abban, hogy másik tevékenységet végezzünk?
A keresést fel nem adva, még érezhetjük jól magunkat a munkahelyen, vagy otthon, ez igazán csak rajtunk múlik, ahogy az is, hogy megtaláljuk az éppen végzett tevékenység (szándékosan nem írok munkát) szépségét. Azt, amitől szeretni lehet. Ha szeretem, már képes vagyok szenvedélyt kelteni magamban, és úgy végezni az adott, kötelességszerű tevékenységet is. Ha egy nemszeretem tevékenység visz közelebb a céljaimhoz, akkor meg kell szeretnem a nemszeretem tevékenységet, (pl.gyakorlás nélkül nincs rutin, tapasztalat, rajztechnika, és egyéb művészet: pl. színészeknek a szövegtanulás. Kevés lehet az istenadta tehetség, ha nem társul kitartással, elkötelezettséggel.) különben nem visz előre, mert magam is menekülök tőle.
(Egyszer egy mélyponton levő időszakomban azt a tanácsot kaptam, hogy ne egy embert keressek mindenkiben, hanem azt nézzem meg, hogy miben más a másik ember, keressem annak értékét, szeretnivalóságát. Szerintem ez áll az életben szinte mindenre, így a különböző tevékenységekre is, legyen az munka, mosogatás, valamilyen tanulnivaló, hobby, stb.)
Szeressük azt, ami VAN, ahhoz, hogy kedvvel végezzünk mindent, ami közelebb visz a LESZ-hez, a céljainkhoz.
Tehát szeretet és elkötelezettség is szükséges ahhoz, hogy a szenvedély hajtóerőként megjelenjen. Mindkettő, illetve mindhárom nagyban rajtunk múlik, meg kell tanulnunk őket, és bármily hihetetlen, az érzések tanulhatóak. Van, akinek könnyebb beleélnie magát valamibe, van, akinek nehezebb. A döntés a mienk, hogy akarunk-e egyáltalán erőfeszítéseket tenni ezek megtalálásáért.
Elnézést, kicsit hosszú lett a szöveg:)

* * *

2009-06-29, 17:28:17   Erika

Erről könyvet lehetne írni,amit már jó páran megtettek előttem,ezért én nem rabolnám senki idejét egy hosszú,kifejtős válasszal:))
Minden rosszban van vmi jó,s aki ezt képes fel is fedezni benne,annak előbb-utóbb felépül a katedrálisa:))

* * *

2009-06-29, 16:29:53   Bea

Valóban a CÉL a legfontosabb. Kitartó akarat is fontos, de még fontosabb a HIT, hogy el is tudod érni amit kitűztél magadnak.

A körülmények pedig szintén csak rajtunk múlnak. Akkor van REND kint, ha bennünk is rend van :)

Egy igazi tanító és nővérke pedig nagyon is tud szenvedélyes lenni. Hiszen bármit, amit ÖRÖMMEL végzünk, azt egyúttal szenvedéllyel is végezzük. (bocsi hogy én válaszoltam :D )

* * *

2009-06-29, 13:02:47   Sándor

Azt hiszem "Andrea" sosem fog katedrális építeni! Nem a mások által biztosított körülmények adnak célt a tevékenységemnek, hanem fordítva. Ha van célom, akkor a körülmények másodlagosak. Egyszerű és szándékosan elvont példa: ha a vágyam, hogy együtt legyek a barátaimmal vagy a szeretteimmel, mert rájuk vagyok kíváncsi, akkor pár szendvics és némi házibor mellett is nagyon jól elesszünk. De az üres kapcsolatokhoz, az érdekérvényesítést szolgáló találkozásokhoz kell a lazacsteak vagy más trendi kaja a túldimenzionált flancos borokkal, stb. mert legfeljebb ötpercnyi mondanivalónk van egymásnak de a többi időt is ki kell tölteni valamivel.
Akinek nincs célja, annak semellyik szél sem jó - szól az ősi mondás. Aki nem akar katedrálist, de még egy sufnit sem építeni, annak semmilyen munkakörülmények nem jók, semmilyen fizetés nem megfelelő, stb.
Aki azért süt egy rántottát a kedvesének, hogy annak kedvébe járjon, az akár egy lyukas lábasban is megsüti és fel sem tűnik, hogy nem a TV-konyhák csilivili eszközeit használja, mert közben azon jár az esze, milyen jó lesz neki - a másiknak -ha elé teszi. Estleg nem a heendiben, hanem egy csorba tányéron. Mert a berendezett lakást majd megteremtjük és nem elvárjuk! (Bocs)

* * *

2009-06-29, 12:21:24   Kreutz Zsolt

János! Ezzel én is egyetértek! :-)
Andrea! Félig Veled is... Szerinted akkor egy tanár, egy nővérke nem lehet szenvedélyes?
kzs

* * *

2009-06-29, 12:12:53   János

1.: Egyetértek :)

2.: Egyetlen dolog kell hozzá (na jó kettő):
a.) Lásd, tudd a pontos célt, mit AKARSZ elérni;
b.) AKARD elérni

Ez a kettő szerintem egy, hiszen, ha nem akarod, akkor az már nem cél...

Ha csak céltalanul rakosgatod a köveket nap, mint nap, akkor ez a tevékenység, csak felemészt, eszi az életed.

Ha katedrálist építesz, az felemel, tüzet gyújt benned, a kezed szinte magától emeli és rakja egymásra a köveket.

Ne csak "csinálj" valamit.
Alkoss, építs, adj - és felemelkedsz!

* * *

2009-06-29, 11:44:41   Németh Andrea

Egyetértek Veled, de szerintem kell hozzá sok minden. Megfelelő munkahelyi körülmények, jó fizetés, megbecsülés, korrekt kollégák. Azon kívül a magánéletben is rendben kell lennie mindennek, mert, ha nem így van az beárnyékolja a napodat.
Szép napot!

* * *


WILLTORD MAGYARORSZÁG Kft.     e-mail: willtord@willtord.hu