BEMUTATKOZUNK
HÉTFŐI ZSENGÉK
FELIRATKOZÁS
PARTNEREK
Érdemes elolvasni!
 
 
 


<< vissza az archivumba

Dátum: 2009-05-25

KIKAPCS!

Nehéz gazdasági helyzet. Feszült munkatempó. Nagy elvárások. De ki tudsz-e kapcsolni időnként? 


A történet főszereplője egy fiatalember. Nevezzük most úgy: Kek Eke. Akár az öcsém is lehetne.

Egy világcégnél dolgozik vezetőként. Igazi menedzser. Eke stresszes munkát végez, és minden nap küzd, hogy jó statisztikákat tudjon felmutatni. De a mindennapi küzdelem nem ölte ki belőle a kisgyermeket, aki masiniszta, vagy éppen pilóta akart lenni.

Az egész egy pár ezer forintos helikopter modellel kezdődött. Aztán követte egy nagyobb, és szép lassan azon kapta magát, hogy egyre komolyabb gépmadarakat rakott össze. Már alkatrészenként. És tuningolt, már saját kis "szerelőműhellyel" rendelkezett, és persze a levegőben is egyre rutinosabbá vált és ha ma felemeli a levegőbe a gépet, szép kis nézősereg lesi a távolból.

A munkahelyén persze megfelel a kihívásoknak és igazán felelősségteljes. De, ha "repülhet", akkor kizár mindent. Akkor csak a repülés számít. A csodálatos körök, a nyolcasok és a legyezők. Akkor ő a
szárnyalás, a megtestesült szabadság. Mert Eke tudja, hogy kellenek ezek a szabad órák, vagy legalább percek ahhoz, hogy amikor helikoptervezetőből visszavedlik cégvezetővé, akkor is 100%-osan tudjon teljesíteni. 

Nem lehet hosszú távon sikeres, vagy boldog senki, akinek a munka az egyetlen forrása a sikereknek. Szükség van hobby-ra, magánéletre, lelki táplálékra. Olvasásra, színházra, beszélgetésekre. 

Neked is van ilyen? Te is képes vagy gyerekké válni, ha van egy kis időd? Vagy akkor is komoly felnőttet játszol? Mert ciki lenne gyermekként helikoptert röptetni? 

Büszke vagyok Rád, Kek Eke!

Csodás hetet!

Üdv:

Kreutz Zsolt

 

E-mail cím:
Név:
Hozzászólás:
Ellenőrző kód, kérjük, pontosan írd be: 65Gff3D

Korábbi hozzászólások:

2009-05-26, 00:25:07   Kreutz Zsolt

Nagyon jóóóó!
Köszi!
Elméleti-analitikus és gyakorlati alátámasztás is megvolt... :-)

* * *

2009-05-25, 13:02:40   Vajda László

Napsugaras Yo napot :-)

Hétvégén Gyermekvasutas Olimpián voltunk Dani fiammal :-)

Végigfotóztam az eseményt, de a legnagyobb, igazán kikapcsoló élményem a sok lelkes ember volt! 15 csoportból kb. 200 legény és leány (10-16 év + az ifik kb. max. 20 évesig) tolta bele az energiát a világegyetembe!
Most ismét megéltem, amit cégtársam szokott mondogatni (és több idősebb embertől is hallottam már), hogy az tartja Őt fiatalon, hogy fiatalok között van. Ajánlom :-) Yo nagyon :-)
A magam 38 évével kifejezettem üdítő volt, ahogyan a pajtások "közlekedtek" egymás között. A lelkesedés, az élet és egymás szeretete, az ölelés, a kommunikáció, az együttlét egészen mást jelent ott, akkor, abban a közegben :-)
Amiről persze hiába lelkendeztem másnap a családi szülinapon Ádám unokaöcsémnek, aki az egyik ifi, tán nem is értette - Neki ez a természetes.
Úgyhogy jót kikapcsolódtam, meg persze kellemesen el is fáradtam, még kicsit sportoltam is.
És igen, nem volt ciki teli torokból kiabálni: Hajrá MIZU, hajrá 2-8!

* * *

2009-05-25, 03:58:13   Michel Márk

Sziasztok :-)

Nem hinném, hogy azért lenne így, mert gyakran elsőként reagálok, inkább saját különc alkatomnál fogva, elsőként mindig azon akadok fenn, hogy értelmezzem a felvetett kérdést. Pedig Zsolt barátom cseppet se vádolható meg azzal, hogy ne fogalmazna világosan.

Pont percekkel ezelőtt néztem egy beszélgetős Tv-műsorban Bácskay Zsolttal egy kis interjút, ahol ő azt vallotta, hogy a zeneszerzésből a Judo-oktatással, abból meg a zeneszerzéssel kapcsol ki.

Első közelítésben azt próbáltam szétboncolni, hogy mitől számít valami kikapcsolódásnak?

Mert igaz, hogy pénzforrás az, hogy felépítek egy fürdőszobát valakinek, aki megkér erre, de sokszor mégis inkább ez a kikapcsolódás, miután valaki másnak a horoszkópját elemeztem 4-5 órán keresztül amiért is nem kérek javadalmazást, pedig nagyon komoly értékteremtésnek tartom.

És bár egyik tevékenység engem is kikapcsol a másikból, és a többi más munkám, vagy mániám szintúgy, de ezeket valahogy mégis önfegyelemmel végzem, valami belső kényszertől hajtva, vagyis mégsem nevezhetőek abszolút értelemben kikapcsolódásoknak.

Voltak és vannak gyűjteményeim... ezekkel gyerek- és kamaszkoromban órákat, sokszor szinte napokat bíbelődtem, kizárva a külvilágot az életemből... de ennyire már nem szeretnék elvonulós lenni.

Alkalmanként eljártam jógára, meg párszor meditálni... az is jó, de valahogy nem az én világom teljesen, nem érzem, hogy olyan szinten tudnám, vagy akarnám integrálni az ilyesmit az életembe.

Mint rendszeresített kikapcsolódást nem tudok mást találni, ami profitmentes és teljesítménykényszermentes lenne számomra, mint amikor a srácaimmal leülünk játszani... vagy főzni tanítom őket.

Akkor átrebben rajtam egy érzés, átjárja a sejtjeimet a megnyugvás, hogy nem valami megszállott rögeszme áldozataként vagyok "workaholic" = munkaholista, hanem mert vannak nekem ők, akikért még ezt az őrületet is érdemes ideig-óráig bevállalni.

Azt hiszem már itt-ott túlcsúsztam a téma keretein... Személy szerint nagyon kíváncsi vagyok, hogy Ti hogyan élitek ezt meg a Ti életetekben?

* * *


WILLTORD MAGYARORSZÁG Kft.     e-mail: willtord@willtord.hu