BEMUTATKOZUNK
HÉTFŐI ZSENGÉK
FELIRATKOZÁS
PARTNEREK
Érdemes elolvasni!
 
 
 


<< vissza az archivumba

Dátum: 2012-08-21

Jó napot, Kovács úr!

vagy inkább Szia, Karcsi?

Emlékszem, hogy tizenévesként mennyi kínt jelentett, kit, hogy szólítsak meg.

Idősebbet mégsem lehet sziázni, mert az már nem jó, de a magázódás/önözés még természetellenesnek tűnt.

A helló-t éreztem köztes megoldásnak, de ma már tudom, hogy az idősebb korosztály nem csípi.

A fiatal, de azért nálam idősebb hölgyekkel szintén gondban voltam. Melyik lenne olyan köszönés, amit én is szívesen mondok és ő is szívesen hall?

Tudjátok, hogy a magázódás/önözés/tegezést én egy felesleges és rossz dolognak tartom, de vajon ezen problémák nem oldódnának meg egyből, ha mindenki tegeződne? Természetesen innentől nem kellene tegezésnek hívni, hiszen az volna az alap... (A tárgyrovat szövege: "Magázzalak vagy tegezzem?" Vajthó Gábortól származik.)

Vajon egy nem magázó kultúrában egyáltalán lefordítható ez a fogalom: tegeződés? :)

Tréningeken, mai napig sokat beszélgetünk a résztvevőkkel arról, hogy egy megszólításnál, a sok lehetőség közül melyiket érdemes választani.

Sokan kikérik maguknak, ha egy idegen a keresztnevén szólítja őt. Meg szoktam kérdezni, hogy ez miért zavarja, hiszen az a neve. Ha őt Krisztiánnak hívják, akkor miért érzi az intim zónájába való betörésnek, ha egy idegen úgy szólítja őt meg, hogy "Üdvözlöm Krisztián"???

A "Jó napot Kovács Úr!" megszólítást meg sokan érzik túlságosan hivatalosnak.

És ebbe még bele sem vettük, hogy tegezés vagy magázás, mert ugye, ilyenkor, első hívásnál az szóba sem jöhet.

Milyen egyszerű lenne a világ, ha

1. Mindenki tegeződhetne!

2. Mindenki szólíthatná a másikat a nevén.

Felhívok egy idegent és azt mondom "Szia János!", erre ő megörül nekem, és (ugye, bemutatkoztam), visszaszól "Szia Zsolt!"

És nem kéne mérlegelni, hogy a szervusz egy fokkal talán kimértebb, lehet, hogy az alkalmasabb lenne. Vagy meghallom a hangját, és a morc orgánum miatt azonnal váltok Jó napot Kovács Úr!-ra.

Tudom, hogy sokfajta köszönés van, és természetesen nem a sokszínűséget akarom én megnyirbálni, csupán ez is egy olyan pont, ahol feszültségmentesíteni lehetne a világot.

Van még sok ötletem... ;)

Csodás hetet! :)


Barátsággal:

Kreutz Zsolt



 

E-mail cím:
Név:
Hozzászólás:
Ellenőrző kód, kérjük, pontosan írd be: 65Gff3D

Korábbi hozzászólások:

2017-06-04, 08:23:36   Mészáros András

Teljesen egyetértek a cikkel. Külön-külön sem a tegezés, sem a magázás nem lenne gond, csak az a baj, hogy nem mindig egyszerű dönteni. Az esetek legalább 90%-ában nincs semmiféle támpont, és ilyenkor jó lenne, ha csak egyféle megszólítás létezne. És ha már kiválasztunk egyfélét, miért ne válasszuk a barátságosabbat? Ajánlom ezt az oldalt, itt is hozzád hasonlóan oldjuk meg a problémát: https://www.facebook.com/tegezz/

* * *

2012-08-23, 11:11:14   Pásztor Krisztina

Érdekes a téma, és sok mindennel egyetértek. Tizenévesként én is utáltam a "csókolomozást", pláne amikor néhány középkorú férfi közölte, hogy majd idővel be is hajtja. Na, akkor magamban bizony tegeződve kívántam nekik "szépeket".
Aztán eljött az az időszak, amikor attól éreztem magam felnőttnek, hogy tegeződhetek fűvel-fával. Viszont most már 35 évesen élvezem a magyar nyelvnek ezt a lehetőségét, és én éppen abban érzem a szabadságot, hogy tehetek így is meg úgy is.Egyetértek Judittal, hogy a magázódás egyfajta távolságtartás, de a felsőbbrendűséget már nem érzem, sőt, én éppen azt gondolom, hogy akivel magázódva beszélgetek, attól én magam is több tiszteletet kapok. Néha kifejezetten nehezemre esik tegeződni, például egy osztálytalálkozón a volt tanáraimmal.
Kicsit csapongok, de az jutott még eszembe, hogy van a barátaim között egy pár, akik rengeteget veszekedtek és pszichológushoz fordultak. Azt a tanácsot kapták (többek között), hogy egy hétig csak magázódva szólítsák meg egymást. Persze magázódva is lehet gorombán szólni a másikhoz, de alapvetően mégsem ez a jellemző. A párnak mindenesetre bevált a tanács, a mai napig többször "előveszik ezt a gyakorlatot", és közben jókat nevetnek, mert elég különös helyzeteket teremt.
A szleng is egy érdekes dolog... gyerekkoromban én még büntetést kaptam azért, ha a kaja vagy a gatya szót használtam, sőt sokszor még a "de" szó miatt is, mert úgy volt csak szabad használnom, hogy "de, igen". Most ez már elég nevetségesnek tűnhet. És hogy miért mondom ezt? A kánikula miatt sokszor nyitva hagyom az ablakot, mikor este mesét mondok a fiaimnak és így behallatszik, ha néhány fiatal elmegy a házunk előtt és beszélgetnek. Hát bizony ők már olyan "kötőszavakat" használnak, ami nekem egyértelműen káromkodás, pedig szimplán csak elmesélnek valamit egymásnak, szó sincs indulatokról.
Csak azt akartam ezzel mondani, hogy ezek a szlengek gyorsan beépülnek a nyelvünkbe, és idővel már fel sem tűnik, ami egykor még bántotta a fülünket.
Összességében szeretem, hogy tegeződhetek is, meg magázódhatok is, és persze időnként érdekes helyzeteket szül ez a sokféleség. Jókat nevetek, mikor a közértben a pénztáros megkérdezi tőlem, hogy "tetszik gyűjteni a pontokat?", vagy amikor a szomszédban a tizenéves srác, aki mindig halkan, lehajtott fejjel mormogva köszön nekem valamit magázódva, amikor a barátaival van, akkor már messziről int és hangosan köszön, hogy "szia", mintha valójában közeli ismerősök volnánk.

* * *

2012-08-22, 16:21:30   Bossányi Judit

Lehet, hogy ugyan abban a malomban őrölünk, de másképp csináljuk.
Szerintem a tegeződést nem lehet összemosni a szlenggel és a káromkodással. Azért, mert szervusz-t köszönök valakinek beszélhetek választékosan és helyesen magyarul.
kb. 2 hete voltam egy ingyenes előadáson, ahol az előadó tegeződött. Ez így rendjén van!
De mikor megkérdezte, hogy ha ezt a feladatot is tudjátok, akkor mi a f....t kerestek még itt, akkor felálltam és eljöttem.
Erre nem vagyok kíváncsi, sőt akkor is eljövök, ha hasonló szavakat színházban hallok. Vannak dolgok, amik odaillők vagy sem.
Lehet, hogy mindez csak habitus kérdése?

* * *

2012-08-22, 09:52:42   Gaboo

Hy, mizu csaje , itt héderolsz a roomba?
Én úgy gondolom a tekintélyelvűség, értékes dolog, ha nem élnek vissza vele valamelyik oldalról.
A magázódás, távolságtartás, ami nem engedi összeolvadni a nem összetartózót.
Petőfi ragozásával is vizualizál, színez, láttat, Én szeretem „EZT”.
Nekem furcsa lenne tegezni az orvosokat, tanárokat,(milyen furcsa, hogy az egyetemi tanárokat már nem) tegeznem. Tisztelem Őket a szakmai múltjukért, pedig rengeteg hülyeséget csinálnak, pl lányomnak havonta új antibiotikumot írtak fel... (a recept egy része már szemetesbe landol), a művészlelkületű fiamnak” Te már annyi rajzversenyt megnyertél, menjen versenyre már más is.”
A matektanár a másik fiamnak a 4/5ére, hát, „ha nálam jobban kedveled a kollégámat, akkor idén csak négyest kapsz, tavaly ugyan kitűnő voltál, jövőre meglátom, hogy viselkedsz”.
(legalább őszintén, bele egy 8 éves szemébe)
az emberi hibák, néha vagy gyakran egy egy szakma megítélésélnek igencsak megrontói és mégis a tekintélyre szükség lenne, szerintem.
Már csak azért is érdekes, mert egy tekintély jól hordó láttatni akar és döntést előkészíteni, míg csak
a nagy Egoval rendelkező „tekintély” dönt helyetted is.
Hajrá vegyes felvágott!
szép napot minden Pokolba landoló és Mennybe emelkedő polgártársnak!

* * *

2012-08-22, 08:44:53   Bossányi Judit

Szervusz Zsolt!
Nem, nem , nem! Nem értek egyet Török Úrral!
Szeretem a tegeződést, és bár 48 éves vagyok , nagyon örülök, ha a fiatalok tegeznek. Ha nem adja meg a tiszteletet ebben a formában, rápirítok, de ez ritkán fordul elő. Gyerekeim 10 évesek, és bátran mondom nekik, hogy a hasonló korúakat mint mi, vagy a barátainkat nyugodtan tegezzék. Remélem ők már nem lesznek akkora dilemmában mint én tini koromban, és senkinek nem bántja a fülét,ha azt mondja, " Üdvözöllek, Jani bácsi".
Számomra a magázódás egy bizonyos távolságtartás, felsőbbrendű érzés. A rugalmasságot és közvetlenséget jobban kedvelem, annak ellenére,hogy én sem barátkozom válogatás nélkül.
Természetesen a telefonban még magánügyben sem tegezek senkit, ha nem ismerem személyesen.De el kell fogadnunk, hogy a világ változik és emlékezzünk arra, hogy a gyerekek - az én férjem is - még csókolómmal köszöntek a saját szüleiknek. Azóta ez is változott és ennek számtalan előnye van, mint például az, hogy a gyerekekkel közvetlenebb és nem tekintélyelvű a kapcsolat.
Örülök a szabadságnak!

* * *

2012-08-22, 08:12:58   Örökös Bea - Öbi

Szerintem neveltetés és hozzá állás kérdése. Az sem mindegy hogy nő vagy férfi az illető.
Más a hangzása a Kovács Úrnak, ez még ma is megszokott, de borsozna a hátam ha Örökös Úrhölgynek hívnának. Szerintem számos hölgytársamnak is. Így a nőket keresztnevükön szólítják, míg a férfiaknak inkább a vezetéknév dukál.
A fiatalabb korosztálynál pedig szerintem természetes a keresztnéven való szólítás, nekik a Kovács Úr idegenebb.
Az Úr és Úrhölgy megszólítás egyrészt a tisztelet, de legfőképp a magam fölé helyezés.

Kíváncsi vagyok, hogy az előttem szólók hogyan szólítják meg a hölgyeket?

A tegeződés pedig érdekes. Az elfogadáson múlik maximálisan.

Én fiatalos lelkületű vagyok, tehát szívesen fogadom, mikor letegeznek, legyen az akár fiú vagy lány.
Tizenhat évig készítettem esküvői meghívókat, s teljesen természetes volt, hogy tegeződtünk a fiatalokkal, bár bőven a gyermekeim lehettek volna.
Viszont mindenképpen tiszteletben kell tartani azokat az igényeket, akik ezt nem fogadják el, s a magázódással és az úrazással igénylik a tiszteletet.
A kapcsolatfelvételt mindenképpen ezzel kell kezdeni, mert ebből még lehet tegeződés, de ellenkező esetben egy rossz érzést rögzítettünk a másik személyben.
Mosolygós és sikeres napot :)

* * *

2012-08-21, 23:18:45   bp57

Zsolt, légy szíves válassz:
1. O.K., Gyuri, fasza választ írtál!
2. Tisztelt Török Úr!
Teljesen egyetértek Önnel!
.
.
.
.
Én az utóbbit használom, bár majd' egykorúak vagyunk Török Úrral, amíg nem alakul ki - akár deklarálás nélkül, úgy magától - a tegező viszony.

* * *

2012-08-21, 18:38:34   Török György

Én szívesen használom a magázódást. Egy üzletben dolgozom. 58 éves vagyok. Bejönnek fiatalok és kezdik, hogy szia, árultok ezt vagy azt. Én magázódva visszakérdezek, hogy ezt vagy azt szeretne vásárolni? Van aki veszi a lapot és magázódva folytatódik a beszélgetésünk. Van, aki nem, az annyira zavar, hogy nem bírom ki és szólok neki, hogy ne haragudjon fiatalember, de és csak a barátaimmal tegeződöm. Ekkor általában leesik a tantusz, de olyan is volt, aki azt mondta, nembaj, engem nem zavar. Az egyik hozzá tette, hogy szerinte ő tegeződve is meg tudja adni a tiszteletet. Bár arra nem gondol, hogy a tisztelet megadása azzal kezdődik, hogy megkérdezem, elfogadja-e a másik a tegeződést, nem zavarja-e. Van, aki ezután sem tud olyan módon társalogni velem, ahogy nekem tetszene, azzal nem állok szóba. A kollégáim szerencsére elfogadják az én ilyen irányú érzékenységemet és hallva a beszélgetést, látva rajtam, hogy nem tetszik a szituáció, automatikusan átveszik tőlem az ügyfelet. Esetleg előtte még annyit mondok neki, egy pillanat, rögtön válaszol a kollégám és elvonulok. Talán szerencsés vagyok, hogy nem kell mindenképp eltűrnöm azt a beszédmodort, amit nem szeretek. A barátaimmal természetesen ugyan úgy tegeződöm, mint bár ki. A keresztnéven szólítással az a gond számomra, hogy a rendőrök használják. Ez nem valami csendőrpertu, hiszen magázódnak, de az, hogy nos kedves György, mit csináljunk magával? A válaszomnak annak kellene lenni, hogy nos kedves biztos úr, szólítson Török úrnak, azután adja vissza az igazolványaimat és eresszen utamra. Ugyan így fölhívnak telefonon különböző cégektől, el akarnak adni valamit és a keresztnevemen szólítanak. Szerintem a keresztnév használata egy kapcsolat, hogy úgy mondjam egy lépéssel közelebbi állapotát jelenti. Úgy gondolom, szükség van ezekre a kapcsolati szintekre. Az ilyen dolgokra való figyelem, árnyaltabbá és kifejezőbbé teszi mondanivalót. Az IKEA tegeződésében én azt érzékelem, hogy ezek a külföldiek még ennyi idő után sem tanultak meg magyarul. Szerintem a "Jó napot kovács úr, nagyon örülök, hogy beszélünk", például nem hat morcnak. A feszültség nem a magázódásban van és nem oldja föl a tegeződés, hanem a másikra való odafigyelés, esetleg egyszerűen megkérdezni, hogy tetszik neki jobban. (magázzalak, vagy tegezzem) Fölhív engem, hogy szia György és én azt sem tudom ki beszél, biztos nem örülök, hanem bosszankodom. Kedves Zsolt a sok munkája a kapcsolat teremtésben, programok szervezésében nagyon becsülni való, de ezek szerint vannak olyanok, mint én, talán kiugróan különbözöm, de másképp látom a tegeződést, mint Ön.
Üdvözlettel:
Török György

* * *


WILLTORD MAGYARORSZÁG Kft.     e-mail: willtord@willtord.hu