BEMUTATKOZUNK
HÉTFŐI ZSENGÉK
FELIRATKOZÁS
PARTNEREK
Érdemes elolvasni!
 
 
 


<< vissza az archivumba

Dátum: 2012-07-23

Nyár van...

...de tízmilliószorosan... ;)

Egy rövid tanmese erre a különleges napra:)

Egy bölcs ember ült a közönség között, vicceket mesélve. mindenki úgy
nevetett, akár egy őrült.
Egy perc után, ugyanazt a viccet mesélte el többször. Ekkor már kevesebben nevettek.
Elmondta ugyanazt a viccet újra, meg újra. Mikor már senki sem nevetett,
elmosolyodott és ezt mondta:
Ha nem nevettek ugyanazon a viccen újra és újra, akkor miért sírtok ugyanazon dolog miatt
többször?

Csodás hetet! :)


Barátsággal:

Kreutz Zsolt



 

E-mail cím:
Név:
Hozzászólás:
Ellenőrző kód, kérjük, pontosan írd be: 65Gff3D

Korábbi hozzászólások:

2012-07-24, 13:04:11   Kocsány Erika

Addig ismételni, amíg figyelem van rajta.. utána már se nevetés, se sírás. Tudod Te is. :-)

* * *

2012-07-24, 11:35:42   Erika

Köszi:))))

Ebben benne van a lényeg:)

* * *

2012-07-24, 10:30:11   Gaboo

4 vállalkozó ült egy presszóban és telefonjukat bűvölték:
megszólalt az az egyik régen volt ilyen szar napom,de remélem a holnapi jobb lesz.
mire a másik az I b meg ezt a szar napot.(negyed óra múlva csörög a telefonja és elmegy 1 jó üzletet megkötni).
ez a nap is ajándék , értékeljük a helyén mondta a harmadik és hazament a családjához...
mire a negyedik nem szólt semmit, hanem nekiállt sakkozni az elsővel....

* * *

2012-07-24, 05:20:40   Michel Márk

Jól érteném, miként a felhívás keringőre arra vonatkozik, hogy vizsgáljuk meg a két ellentétes - nek ítélt - érzelmi megnyilvánulás keletkezését és biokémiáját? ( meleg van, na ! :-D )

Egyszer régen - még a dinoszauruszok korában - munkám során sok embert láttam sírni, és szembeszökő volt számomra egy nagyon markáns különbség. Az egyik féle sírást ezért konstruktívnak neveztem el, vagyis építő jellegűnek, ami által a síró személy újra átélte fájdalmát, múltbéli sérelmét és felelősséget vállava lezárta az okot, kioltotta azt.A másikat úgy neveztem el, hogy destruktív sírás, amikor látszatra ugyanaz történt ugyan, de a személy nem könnyebbült meg, és hordozta tovább a terhet, dédelgette tovább múltbéli fájdalmát, nyalogatta sebeit, és sírása a külvilág felé és önmaga felé is a "szegény én" üzenetet sugározta. Ez esetben nem vállalt felelősséget az élményéért.

A nevetés esetében sem igaz szerintem, hogy egyformán éljük meg minden esetben. Van hogy napokon, heteken át hordozzuk, és újra- újra felkacagunk, ha eszünkbe jut, csiklandoz, és nem hagy nyugodni egészen addig, míg teljesen fel nem oldódik bennünk a vicc struktúrája. És az is van, hogy egyszer halljuk, a meglepetés erejével hat, kisül a csattanó és vége. ( na meg az is, hogy valaki előre mondja a poént, vagy másképpen elbénázza, és egyáltalán nem is tudunk nevetni - sőt, inkább sírni lenne kedvünk ) Viccen nevetve a saját életünk, főképpen saját fájdalmaink és sérelmeink, az egónk nem vesz részt az emóció kiváltásában, bár személyes érintettségünk fokozza a hatást, mégis leginkább "külső szemlélődők vagyunk, akik páholyból szemlélik az előttünk zajló komédiát, így nem élhetünk meg "szegény én"-t, hanem "szerencsés én"-t, aki felette áll a vicc kárvallott alanyán.

Amiért nem tudunk egy idő után újra és újra nevetni, mert már nincs meglepetés benne, lassan olyanná válik, mintha saját magunkat próbálnánk megcsiklandozni. :-)

* * *


WILLTORD MAGYARORSZÁG Kft.     e-mail: willtord@willtord.hu